Jó szokásomhoz híven már megint nagy késésben vagyok az úti beszámolóval, de mentségemre szóljon ismét, hogy legalább most megszületik. Még kb. két hete sikerült végre összehozni az utat Stockholmba, ami kis túlzással kötelező volt erre a félévre, hiszen itt van a túlparton. Ebben a bejegyzésben elmesélem most a látnivalókat és úgy egyáltalán a hosszú hétvége programját. Ha valaki még egy további aspektusra is kíváncsi, mégpedig arra, hogy milyen kávézókhoz volt szerencsém az út során, annak jó szívvel ajánlom az alábbi bejegyzést is.
Maga az út főleg annak köszönhetően jött létre, hogy Finnországban ünnepnap az áldozócsütörtök, így egy pénteki szabadnappal össze is tudtam gyorsan hozni a hosszú hétvégét. Csütörtök reggel indultam el, az odaút ingyenes volt a kollégák jóvoltából. Már említettem, hogy a Viking Line úton-útfélen ad ingyenjegyeket a cruise-okra, csak menjen az ember és fogyasszon a hajón. És Stockholmban az égvilágon senki nem nézi, hogy leszáll-e az illető, vagy sem. Ráadásul így kényelmes is volt az út, hiszen ezekhez a jegyekhez automatikusan jár kabin is. A csütörtöki nap java része el is telt mondjuk az utazással, idő mire a komp átér Stockholmba. De időközben pótolja az embert a látvány, igazán szép végig a szigetvilág. Csütörtök este érkeztem meg, először kellett egy kicsit sétálni, hogy eljussak a kikötőből a legközelebbi metrómegállóba. Itt hallgattam a szállásadómra, és megvettem a 72 órás kártyát, ami mint kiderült, valóban megéri, hiszen az egész stockholmi régióban bármerre utazhat vele az ember. El is jutottam hamar a szállásra, ahol egy finom vacsora is várt. Ezután pedig bementünk a városba egy kis esti városnézésre. Nagy szerencsém volt a vendéglátómmal, mert nagyon régóta él Stockholmban, ráadásul idegenvezetőnek is tanult, így tökéletesen be tudja mutatni a várost.
Az este folyamán főleg a központ volt a cél, láttuk így a királyi palotát, a parlamentet, valamint sétáltunk az óvárosban is. Nagyon kellemes a hangulata, nekem továbbra is tetszenek az óvárosok, ez egészen biztos. Megnéztük például ott a finn templomot, aminek az udvarán van egy pici fiú szobrocska, ami elvileg Stockholm legkisebb szobra. A hiedelem szerint, ha letesz mellé valaki egy érmét, valamint megsimogatja a fejét, akkor vissza fog még térni Stockholmba. Mindezt meg is tettem, és tulajdonképp meg is valósult azóta, hisz egy másik ingyenes cruise-al voltam a kikötőben egy kicsit és láthattam ismét a várost. Második nézésre is tetszik. Szintén érdekes volt, hogy elmesélte az idegenvezetőm, hogy annak idején a dán király milyen vérengzést rendezett a svéd nemesek között, akik a dánokat ki akarták űzni az országból. Az óváros úgymond főterén történt mindez, és a király a szemközti ház ablakából nézte az eseményt. Manapság is megvan ez a piros ház, és érdekes, hogy annyi kiálló kő van a homlokzatán, ahány nemes kivégeztek itt. Tulajdonképp egyetlen jelentős svéd nemes élte csak túl a vérengzést, egy bizonyos Gustav Vasa, aki később nagyon-nagyon fontos személlyé vált még a történelmükben. Végezetül még egy apró érdekesség, az óváros közeléből: a tengerparti sétányon található az ún. Grand Hotel, ami a világ első szállodája volt, ahol a vendégek után mindig cseréltek ágyneműt. Előtte ez csak akkor történt, ha már bizony muszáj volt. Itt még eszembe jutott leírni, hogy egészében véve kicsit érdekes Stockholm szerkezete, összesen 14 szigetre épült a város, így gyakran kel át az ember hidakon, a metrók meg sokszor mennek át a víz alatt is. De egészében véve teljesen áttekinthető a város, szerintem nem okoz bonyodalmat a turistáknak sem.
Másnap reggel először kicsit a belvárosban néztünk még szét, van egy sziget, ami úgymond nem lakott, különböző hivatalos szerveknek vannak ott az irodái, valamint egy templom, ahol a svéd királyok vannak eltemetve. Minden bizonnyal érdekes lehet, de számomra kicsit visszatetsző templomért 10 euró belépődíjat kérni, így kihagytuk. Ha már pénz, érdekes, hogy Svédország megtartotta a koronát, de nem túl bonyolult, mert lényegében 1 euró 10 korona, így gyorsan lehet átkonvertálni az árakat. Tervben volt a Vasa múzeum is, de a hatalmas sor miatt inkább lemondtunk róla. Így végül Sigtuna városa felé vettük az irányt. Ez majdnem egy órára van Stockholmtól, de itt jön jól, hogy a kártya ide is érvényes. Regionális vonattal, valamint busszal el lehet könnyen jutni. Ráadásul jó tudnom erről a regionális vonatról, mert ezen a vonaton el lehet jutni az Arlanda reptérre is, sokkal olcsóbban, mint az Arlanda Expressz vonattal. Sigtuna érdekessége, hogy ez Svédország legrégebben lakott települése, még valaha a vikingek alapították. Jó hangulatú így a kis belvárosa, még régi-régi faházak vannak az utcáján. Valamint külön érdekesség, a néhai városházája, ami egy pici faházacska, és valaha Svédország legkisebb városházája volt. Ráadásul a városban sok helyen megmaradtak jobb-rosszabb állapotban viking rúnák is, életemben először láttam élőben. Jellemzően a halottaknak állítottak emléket, de volt, akiben kicsit túltengett az önimádat és élete során is állíttatott rúnát a saját nagyságát megörökítendő. Innen szép lassan elindultunk visszafelé a városba, de útközben még megálltunk a Mall of Scandinavia bevásárlóközpontnál. Joggal viseli ezt a nevet, tényleg a legnagyobb Skandináviában, hatalmas komplexum. Számomra nagy öröm volt, hogy van benne Dunkin Donuts is, jól esett nagyon. A belvárosban végül megejtettük a vacsorát, a Max nevű svéd gyorsétteremben. Szerintem teljesen olyan, mint a Burger, vagy a McDonalds, de legalább kipróbáltam a svéd verziót is. Este kicsit magam mentem vissza a városba, főleg az óvárosban sétáltam egy jót.
Szombaton napközben már különváltunk a szállásadómmal, neki más dolga volt aznapra. Első körben meglátogattam végre a Vasa múzeumot, vállaltam a sort is. Sajnos a sor fő oka itt sem meglepő, egymást érve jöttek a turistabuszok, amik öntötték ki magukból a kínai turistákat, így nyilván könnyen lesz nagy tömeg. Ez a múzeum egyébként egy másik szigeten, az ún. Djurgården szigeten található, és egy kis komp visz odáig. Sok jó dolog akad ezen a szigeten, van itt vidámpark, ABBA múzeum, játszópark gyerekeknek, illetve sok kellemes hely piknikezésre is. Maga a Vasa múzeum a korábban már említett Gustav Vasa nevű királyról elnevezett hajót állítja ki. Ennek az a különlegessége, hogy még a 17. században a kor szinte legnagyobb és legdíszesebb hajója volt, viszont teljes élettartama kb. 1300 méter volt, első útján elsüllyedt még a stockholmi öbölben. Több, mint 300 évig pihent a víz fenekén, amikor a 70-es években sikerült felszínre hozni. És kisebb csodával határos módon nagyon jó állapotban meg is maradt, 98%-a eredeti. Személy szerint nekem nagyon tetszett az egész kiállítás, azt mondom, hogy aki Stockholmban jár, lehetőleg iktassa be a programba, nem fog csalódni. Ezután sétáltam egy jó nagyot a tengerparti sétányon, majd a következő állomás a városháza volt. Ide szép volt az eljutás is, minden bizonnyal sokan láttak már képeket a stockholmi kék metró állomásairól, itt meghagyták csupaszon a köveket, amikbe belevájták a metrót és szépen ki is vannak dekorálva az állomások. A városháza is kimondottan szép épület, a 20. század elején épült. A stílusa mégis csalóka, sok helyen régebbinek tűnhet, ugyanis az építész a reneszánsz itáliai piazzakat akarta sok helyen idézni. Vannak apró furcsaságok is, például a legnagyobb terem neve kék terem, miközben valójában egyszerűen téglaburkolatúak a falak. Ennek az oka, hogy a terv az volt, hogy kék lesz a terem, el is terjedt a köznyelvben, de az építész meggondolta magát, és hagyta a téglákat. Csak addigra nem lehetett visszacsinálni a nevet, megmaradt kék terem az emberek számára. Évente azért is fontos a városháza, mert miután az operaházban átadják a Nobel díjakat, itt tartják a bálat. Bő fél óra a látogatás (csak idegenvezetővel szabad benn lenni, mert hát elsősorban ez mégis egy fontos politikai hely), megéri az árát, szép belül az épület nagyon. Külön jó pont, hogy a recepción ingyenesen osztott leírás még magyarul is létezik, kicsit meg is lepődtem. A délután maradék részében kicsit úgymond céltalanul sétálgattam sokfelé, jó volt elvegyülni a városban. Kora este annyira még visszamentem a szállásra, hogy felvegyem az összes cuccom, utána elbúcsúztunk egymástól. Utolsó látnivalóként felsétáltam egy Monteliusvägen nevű helyre, ami egy szűk sétány az egyik hegy tetején. Kicsit kevésbé ismert hely a turisták számára, pedig innen ingyen legalább olyan szép kilátás nyílik a városra, mint a különböző fizetős magaslati pontokról. Elég sok időt el is töltöttem ott, nagyon szép felülről is a város, valamint kellemes itt a hangulat, sok helyi jár fel szabadidejében kikapcsolódni.
Az este folyamán főleg a központ volt a cél, láttuk így a királyi palotát, a parlamentet, valamint sétáltunk az óvárosban is. Nagyon kellemes a hangulata, nekem továbbra is tetszenek az óvárosok, ez egészen biztos. Megnéztük például ott a finn templomot, aminek az udvarán van egy pici fiú szobrocska, ami elvileg Stockholm legkisebb szobra. A hiedelem szerint, ha letesz mellé valaki egy érmét, valamint megsimogatja a fejét, akkor vissza fog még térni Stockholmba. Mindezt meg is tettem, és tulajdonképp meg is valósult azóta, hisz egy másik ingyenes cruise-al voltam a kikötőben egy kicsit és láthattam ismét a várost. Második nézésre is tetszik. Szintén érdekes volt, hogy elmesélte az idegenvezetőm, hogy annak idején a dán király milyen vérengzést rendezett a svéd nemesek között, akik a dánokat ki akarták űzni az országból. Az óváros úgymond főterén történt mindez, és a király a szemközti ház ablakából nézte az eseményt. Manapság is megvan ez a piros ház, és érdekes, hogy annyi kiálló kő van a homlokzatán, ahány nemes kivégeztek itt. Tulajdonképp egyetlen jelentős svéd nemes élte csak túl a vérengzést, egy bizonyos Gustav Vasa, aki később nagyon-nagyon fontos személlyé vált még a történelmükben. Végezetül még egy apró érdekesség, az óváros közeléből: a tengerparti sétányon található az ún. Grand Hotel, ami a világ első szállodája volt, ahol a vendégek után mindig cseréltek ágyneműt. Előtte ez csak akkor történt, ha már bizony muszáj volt. Itt még eszembe jutott leírni, hogy egészében véve kicsit érdekes Stockholm szerkezete, összesen 14 szigetre épült a város, így gyakran kel át az ember hidakon, a metrók meg sokszor mennek át a víz alatt is. De egészében véve teljesen áttekinthető a város, szerintem nem okoz bonyodalmat a turistáknak sem.
Másnap reggel először kicsit a belvárosban néztünk még szét, van egy sziget, ami úgymond nem lakott, különböző hivatalos szerveknek vannak ott az irodái, valamint egy templom, ahol a svéd királyok vannak eltemetve. Minden bizonnyal érdekes lehet, de számomra kicsit visszatetsző templomért 10 euró belépődíjat kérni, így kihagytuk. Ha már pénz, érdekes, hogy Svédország megtartotta a koronát, de nem túl bonyolult, mert lényegében 1 euró 10 korona, így gyorsan lehet átkonvertálni az árakat. Tervben volt a Vasa múzeum is, de a hatalmas sor miatt inkább lemondtunk róla. Így végül Sigtuna városa felé vettük az irányt. Ez majdnem egy órára van Stockholmtól, de itt jön jól, hogy a kártya ide is érvényes. Regionális vonattal, valamint busszal el lehet könnyen jutni. Ráadásul jó tudnom erről a regionális vonatról, mert ezen a vonaton el lehet jutni az Arlanda reptérre is, sokkal olcsóbban, mint az Arlanda Expressz vonattal. Sigtuna érdekessége, hogy ez Svédország legrégebben lakott települése, még valaha a vikingek alapították. Jó hangulatú így a kis belvárosa, még régi-régi faházak vannak az utcáján. Valamint külön érdekesség, a néhai városházája, ami egy pici faházacska, és valaha Svédország legkisebb városházája volt. Ráadásul a városban sok helyen megmaradtak jobb-rosszabb állapotban viking rúnák is, életemben először láttam élőben. Jellemzően a halottaknak állítottak emléket, de volt, akiben kicsit túltengett az önimádat és élete során is állíttatott rúnát a saját nagyságát megörökítendő. Innen szép lassan elindultunk visszafelé a városba, de útközben még megálltunk a Mall of Scandinavia bevásárlóközpontnál. Joggal viseli ezt a nevet, tényleg a legnagyobb Skandináviában, hatalmas komplexum. Számomra nagy öröm volt, hogy van benne Dunkin Donuts is, jól esett nagyon. A belvárosban végül megejtettük a vacsorát, a Max nevű svéd gyorsétteremben. Szerintem teljesen olyan, mint a Burger, vagy a McDonalds, de legalább kipróbáltam a svéd verziót is. Este kicsit magam mentem vissza a városba, főleg az óvárosban sétáltam egy jót.
Szombaton napközben már különváltunk a szállásadómmal, neki más dolga volt aznapra. Első körben meglátogattam végre a Vasa múzeumot, vállaltam a sort is. Sajnos a sor fő oka itt sem meglepő, egymást érve jöttek a turistabuszok, amik öntötték ki magukból a kínai turistákat, így nyilván könnyen lesz nagy tömeg. Ez a múzeum egyébként egy másik szigeten, az ún. Djurgården szigeten található, és egy kis komp visz odáig. Sok jó dolog akad ezen a szigeten, van itt vidámpark, ABBA múzeum, játszópark gyerekeknek, illetve sok kellemes hely piknikezésre is. Maga a Vasa múzeum a korábban már említett Gustav Vasa nevű királyról elnevezett hajót állítja ki. Ennek az a különlegessége, hogy még a 17. században a kor szinte legnagyobb és legdíszesebb hajója volt, viszont teljes élettartama kb. 1300 méter volt, első útján elsüllyedt még a stockholmi öbölben. Több, mint 300 évig pihent a víz fenekén, amikor a 70-es években sikerült felszínre hozni. És kisebb csodával határos módon nagyon jó állapotban meg is maradt, 98%-a eredeti. Személy szerint nekem nagyon tetszett az egész kiállítás, azt mondom, hogy aki Stockholmban jár, lehetőleg iktassa be a programba, nem fog csalódni. Ezután sétáltam egy jó nagyot a tengerparti sétányon, majd a következő állomás a városháza volt. Ide szép volt az eljutás is, minden bizonnyal sokan láttak már képeket a stockholmi kék metró állomásairól, itt meghagyták csupaszon a köveket, amikbe belevájták a metrót és szépen ki is vannak dekorálva az állomások. A városháza is kimondottan szép épület, a 20. század elején épült. A stílusa mégis csalóka, sok helyen régebbinek tűnhet, ugyanis az építész a reneszánsz itáliai piazzakat akarta sok helyen idézni. Vannak apró furcsaságok is, például a legnagyobb terem neve kék terem, miközben valójában egyszerűen téglaburkolatúak a falak. Ennek az oka, hogy a terv az volt, hogy kék lesz a terem, el is terjedt a köznyelvben, de az építész meggondolta magát, és hagyta a téglákat. Csak addigra nem lehetett visszacsinálni a nevet, megmaradt kék terem az emberek számára. Évente azért is fontos a városháza, mert miután az operaházban átadják a Nobel díjakat, itt tartják a bálat. Bő fél óra a látogatás (csak idegenvezetővel szabad benn lenni, mert hát elsősorban ez mégis egy fontos politikai hely), megéri az árát, szép belül az épület nagyon. Külön jó pont, hogy a recepción ingyenesen osztott leírás még magyarul is létezik, kicsit meg is lepődtem. A délután maradék részében kicsit úgymond céltalanul sétálgattam sokfelé, jó volt elvegyülni a városban. Kora este annyira még visszamentem a szállásra, hogy felvegyem az összes cuccom, utána elbúcsúztunk egymástól. Utolsó látnivalóként felsétáltam egy Monteliusvägen nevű helyre, ami egy szűk sétány az egyik hegy tetején. Kicsit kevésbé ismert hely a turisták számára, pedig innen ingyen legalább olyan szép kilátás nyílik a városra, mint a különböző fizetős magaslati pontokról. Elég sok időt el is töltöttem ott, nagyon szép felülről is a város, valamint kellemes itt a hangulat, sok helyi jár fel szabadidejében kikapcsolódni.
Végül még kicsit bejártam a város
alternatív részét, elég mozgalmas éjszaka, jó volt látni. Aztán az éjszaka
folyamán szép lassan elirányultam a kikötő felé a reggeli komphoz. Hazafelé
szintén jól telt az út, kellemes volt végig a kilátás szokás szerint, meg
időközben jutott bőven időm pihenni is legalább.
Egyszóval nagy szerencse, hogy tőlünk
ilyen könnyen el lehet jutni Stockholmba, nagyon megér egy látogatást ez a
város. Ráadásul a többi északi fővárossal ellentétben ez igazán pezsgő hely is,
aki szereti a nagyobb mozgást, annak főleg tetsző célpont lehet. Magam
tapasztalata alapján azt mondom, hogy könnyen el lehetne itt még több időt is
tölteni, mint két nap. Ahogy láttam, van tőlünk is több járat, pl. Wizzair,
szóval aki érdeklődik, az könnyen meg tud valósítani egy utat. Nem fogja
megbánni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése