Vizsgahét - 1. nap

A hétvégi lustálkodás után következett is az újabb hét, ami újabb érdekes tapasztalatokkal kecsegtetett, hiszen ezen a héten nincs most oktatás, hanem vizsgáznak a gimnazisták. Először leírom a vizsgákhoz kapcsolódó élményeket, így aki csak az oktatási tapasztalatok iránt érdeklődik, annak elég ezt elolvasnia.

Élmények a finn oktatásban:

Reggel a szokásos negyed kilencre mentem is az iskolába, ahol az első program a szóbeli rész volt. Itt az igazán lényegi rész a koordinátoromé volt, ugyanis ő beszélgetett el kis csoportokban a diákokkal az elmúlt hónapok élményeiről, kritikát mondhattak magukról és az órákról is. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet, hogy le lehet így ülni a diákokkal és megbeszélni a tapasztalatokat, és mindebből mindkét fél épül is. A szóbeli másik fele volt az én részem, ide a koordinátoromnál végzett csoportok jöttek szépen sorban, és csak teljesen általánosan beszélgettünk csoportonként kb. 10 percet (család, hobbi, tanulás, hasonló témák). Jó tapasztalat volt nagyon, annak főleg örültem, hogy sikerült irányítani úgy a beszélgetéseket, hogy valóban kapjak néhány perc alatt többé-kevésbé képet a diákok tudásáról. Sokan nagyon motiváltan és kommunikatívan álltak hozzá a feladathoz, így sok beszélgetés határozottan jó élmény volt. Annak külön örültem, hogy van egy extrém módon visszahúzódó lány is a csoportban (már a koordinátoromat is nagyon foglalkoztatja, hogy miért ilyen félénk vajon), és őt is sikerült jól beszédre bírni. Természetesen volt az éremnek azért másik oldala is, többen be kell vallani igencsak gyengék voltak, néha már a kérdés megértése is nehézséget jelentett. Értékelés szempontjából annyi történt, hogy három fokozatú skálán értékeltem minden diákot a csoportban (nagyon jó - jó - átmehet) és az első kategóriát kiérdemlők 3, a második kategóriát kiérdemlők pedig 1 plusz ponttal gazdagodtak a vizsgán. Még annyi személyes örömöm volt ezalatt, hogy néha a diákoknak nagyon nem jutott eszükbe egy-egy dolog franciául, és olyankor természetes módon elmondták finnül, és néha sikerült is ezt megértenem. Természetesen utána megbeszéltük az adott dolgot franciául, hisz ez a vizsga róluk szólt.

Miután ez lement, sprinteltem is a földszintre ismét vizsgát felügyelni, ahol már zajlott egy orosz írásbeli vizsga. Hozzájuk csatlakoztak a mi franciásaink kis idő múltán. Volt egy olvasott szövegértés feladat, egy íráskészség, valamint egy nyelvtanra épülő lyukas szöveg a feladatlapon. Elég gyorsan végeztek is, hivatalosan délig tartott a vizsga, valójában 11:30-kor zártam már a termet. Mivel folyamatosan adták be, ki tudtam használni az időt, és az íráskészséget gyakorlatilag a vizsga alatt át is néztem. Természetesen ma a koordinátorom fog még egy alaposabb javítást is végezni.

Délután pedig megkaptam a másik két feladat javítókulcsát is, így ezeket is tudtam javítani. Jól jött a javítókulcs, mert a szövegértési feladatban a válaszok finnül voltak. És a javításkor lett egy érdekes élményem is. Egyszerű magyar tanár módjára kijavítottam a feladatlapokat, a jó válaszokat kipipáltam, a rosszakat aláhúztam. Délután adom büszkén a koordinátoromnak, aki csak elneveti magát hirtelen. Kiderült, hogy Finnországban a javítás úgy történik ,hogy a jó válasz mellé húznak egy függőleges vonalat, a rosszat pedig kipipálják. Nevetett is, hogy sok gyerek fog először sokkot kapni, ha meglátja ezt. Sebaj, megtanultam, következő alkalommal már finnesen javítok.

Ezek voltak a mai szorosan iskolához kapcsolódó élmények, a továbbiakban még pár személyesebb élményt is leírok, akit érdekel, olvasson természetesen tovább.

Személyesebb élmények:

Iskola közben elfoglalt főleg a vizsga, de az ebéd például megint jó élményekkel szolgált. Jókat beszélgettünk a kollégákkal, és külön öröm volt, hogy az orosz szakos tanárnő megkérdezte, hogy április vége felé elvállalnám-e, hogy harmadik tanárként elmegyek a csereútjukra Szentpétervárra. Mondta, hogy nem igazán találnak embert, mert sok vele azért a munka, engem se akar terhelni, ha én nem akarom. Én meg mondtam neki, hogy még szép, hogy állok elébe, nem gond az sem, hogy egész sok munkával fog járni. Most őszintén, otthonról egy vagyon lenne Pétervárt megjárni, most meg itt a kiváló lehetőség, buta volnék nem élni vele. Még ez közel sem 100%, de jó esély csillant fel, hogy tényleg eljussak, ez volt az egyik fő álom erre a félévre.

Még délután mindennel végezve volt konzultációnk a koordinátorommal, átbeszéltük a heti programot, hogy mikor segítsek neki a felügyeletben. Plusz felajánlotta, hogy péntek délután elmehetünk egy igazi finn tóparti szaunázós helyre, ami úgy működik, hogy ülsz a szaunában, ha elég, kirohansz, bele a hideg vízbe, és utána vissza a szaunába. Kíváncsi leszek, hogy fog ez menni, de hát ha már Finnországban vagyok, illik ezt kipróbálni.

És még egy kulturális ismeret mára: mondtam ebédnél a többieknek, hogy mennyire fura ez a hatalmas imádatuk a tej irányába. Elmesélték, hogy mindez arra megy vissza, hogy a kevés napsütés miatt rengetegen szenvedtek D vitaminhiányban itt. És kb. az 50-es években elkezdtek azon gondolkodni, hogy ezen hogy tudnak javítani. Emiatt kerestek olyan élelmiszert, amelyhez hozzáadhatják a vitamint, és így bekerül mindenki szervezetébe. Mivel a felszívódáshoz kalciumra van szükség, és abból van a tejben, így a tejre esett a választás. Természetesen azóta rájöttek, hogy sok más tejtermékkel is megoldható mindez, de már annyira megszokták a tejfogyasztást, hogy mindenkinek szerves része az életének. Joggal merülhet fel a kérdés pár emberben, hogy mi van a laktózérzékenyekkel, természetesen van laktózmentes tej is, ami alig drágább ráadásul.

Az iskolában végezve végre rászántam magam, hogy kicsit felüljek a buszra, ami a kikötőbe megy, és így szét tudtam nézni ott, valamint láttam a várat is, ami a város egyik fő jelképe. Tetszetős vár kívülről, a félév alatt mindenképp szeretném majd belülről is látni. Készítettem pár fotót, ezeket mindjárt igyekszem Facebookra is feltenni.

Hazafelé még beugrottam a Lidlbe, venni tejet (mégis mi mást), utána pedig hazajöttem. Most még szép lassan nekiállok a jövő héttől kezdődő órákon gondolkodni, kérte a koordinátorom, hogy már most héten is beszéljünk kicsit az ötletekről.

Ha valakit érdekel, az elmúlt pár bevásárlás alapján tudok írni néhány árat, amiből azért látszik, hogy drágább ország ez, mint Magyarország, viszont sajnos egyúttal az is feltűnhet, hogy közel sem annyival drágább, mint amennyivel többek itt a fizetések....

• Tej (3,5%): 88 cent / liter (a másfelest 60-ért is meg lehet kapni, ha valaki szereti)
• Tojás (10 db): 1,25 €
• Margarin: 80 cent / kiló
• Kenyér (a klasszikus finn rozskenyér): 1,5 - 2 € / kiló
• Banán (akciósan): 1,2 € / kiló
• Sajt: 3,5 € / kilótól
• Szalámi: 6 € / kilótól
• Joghurt: 20 centtől
• Benzin (ezt nem vettem, csak megfigyeltem): 1,4 - 1,5 € / liter

Tulajdonképp ami eddig látványosan drágább, mint otthon, az a lakhatás. Ebben a két szobás lakásban fizetünk fejenként 400 eurót, tehát összesen 800 euró egy kb. 50 négyzetméteres lakás kedvezményesen diákoknak a külvárosban.

Mára ennyi, ha gyűlnek újabb hasznos élmények a héten, folytatom mindenképp az írást.

Első hét a munkában

A viszonylag nyugodt hétvégét követően el is kezdődött az első hét, ami szerencsére igencsak eseménydúsra sikeredett legfőképp a munkában. És mindezt pozitív értelemben mondom.

Hétfő reggel mentem is már órát látogatni, túl sok feladatom nem volt egy rövid bemutatkozáson kívül. Utána volt találkozóm egy Miika nevű sráccal, aki ebben az évben civil szolgálatot teljesít az iskolában (ezzel ki lehet váltani a még mindig kötelező sorkatonaságot), és így segíti a diákokat és tanárokat szükség esetén. Vele indultunk el intézni néhány dolgot, lett például végre bérletem, sikerült venni finn SIM kártyát (ez fontos lesz, mert a mosodához kell finn telefonszám), plusz pár érdekes helyet is megmutatott még, mint például a vásárcsarnok.

Ügyintézés után pedig elmentünk a menzára, ami a diákoknak és a tanároknak is egyaránt ingyenes. Bizony ez már egy nagyon szimpatikus dolog, hogy biztosítják mindenkinek a rendes táplálkozást, és mindezt állja a város. Plusz itt azért ne a magyar menzákra tessék gondolni, hanem abszolút jó minőségű és ízű ételek vannak. Igazán maximum azt kell megszokni, hogy a finnek szentháromságából kettő itt jelen van. Mégpedig az étkezés elején a vajas kenyér (ez elmaradhatatlan), illetve az, hogy mindenhez tejet isznak. Először kicsit furcsa volt spagettit tejjel leöblíteni, de már megszoktam, meg amúgy is szerettem mindig is a tejet. Az ominózus szentháromság harmadik eleme a kávé, elvileg messze elsők Európában az egy főre eső kávémennyiségben. Még egy jó pont, hogy ez is van biztosítva, a tanáriban folyamatosan van ingyen tea és kávé.

Az ebéd után még beszélgettünk egy jót Miikával, sok érdekes infót mondott az itteni iskolai rendszerről. Az ígérteknek megfelelően most egy külön rész következik, ami kimondottan szakmaibb szemléletű.

Észrevételek a finn oktatásról:

Maga a rendszer felosztása nem tér el drámaian az otthonitól, itt is 12 évet töltenek összesen iskolában a gyerekek. Annyi a fontos különbség, hogy az általános iskola 4+5 év, cserébe pedig a középiskola 3. Értelemszerűen itt is vannak különböző iskolatípusok a középiskolában, lehet gimnáziumot választani, vagy szakközepet, ha valaki inkább gyakorlati képzésre vágyik. Felsőoktatásban az a más, hogy kétféle egyetem létezik, az egyik a hagyományos értelemben vett egyetem, a másik pedig a kimondottan alkalmazott dolgokkal foglalkozó. Ilyenen képezik például a mérnököket.

Szerencsés vagyok az iskolával, mert itt pl. a Ságvárihoz hasonlóan minden van egy iskolában, tehát van rálátás a pici elsősökre és a végzős tizenkettedikesekre is. Elsősorban a gimiben vagyok (a koordinátorom ott tanít), de lett egy társmentorom az általános iskolai részen is, tehát fogok oda is járni.

A gimnáziumban van egy fontos különbség az otthoni rendszerhez képest. Itt nem két félévből áll a tanév, hanem öt periódusból, és mindegyiknek a végén vizsgáznak is a diákok. Továbbá az otthoni egyetemi rendszerhez hasonlóan eléggé az ő kezükben van, hogy mit is tanulnak érdeklődésüktől függően. Persze vannak azért kötelező tárgyak, olyan nincs, hogy valaki nem szereti a matematikát, és így egész gimnázium alatt nincs egy olyan órája sem. De például a nyelvtanulásban is elég nagy a szabadság, finn, svéd és angol kötelezők, azon kívül a diákok szabadon választanak. Nyilván fontos, hogy segítsék is az órarendek összeállításában a diákokat, vannak az iskolában emberek, akikhez bátran fordulhatnak. És még a szabadság egy fontos eleme, hogy ha egy másik iskolában tanuló diák azt mondja, hogy ő szeretne pl. franciát tanulni, de náluk nincs, akkor se történik semmi baj, átjárhat ide, ahol tanítanak. Egyszóval jó együttműködés van a város iskolái között.

Az eddig látott órák sem térnek el túlzottan az otthoniaktól, bár itt eléggé dominál az a nyelvtanításban, hogy bizony nyugodtan lehet az anyanyelvet segítségül hívni, nincs az a kényszer, mint néha otthon, hogy muszáj bármi áron az idegen nyelven beszélni. Igazán nem merem megítélni, hogy melyik megközelítés a helyesebb, inkább csak szeretném ezt is objektíven megjegyezni, hogy itt ez van.

Az általánosban hozzánk hasonlóan 45 perc egy óra, a gimnáziumban kicsit hosszabbak, ott 75 percek vannak.

Infrastrukturálisan azért sokszor jobban állnak nálunk, emiatt sokszor van online számonkérés, hiszen van min megvalósítani. Jómagam is kaptam egy laptopot a félévre, amit bátran használhatok az iskolában. Szintén nagy előny, hogy a tanárok látszik, hogy követik a fejlődést, jól használják az új lehetőségeket. Példának okáért itt tényleg vannak használva az interaktív táblák, nem csak vetítővászonként funkcionálnak.

És ennél a fejlődésnél van egy olyan elem, amit már most ki szeretnék emelni, és itt vállalom is a véleményem. Mégpedig az a tény, hogy a tanárok meg vannak anyagilag és morálisan is becsülve. És ennek bizony rengeteg a jótékony hatása. Elgondolkodtató, hogy majdnem 30 év tanítás után miért mondja még mindig azt a koordinátorom, hogy ő szívesen rászán a hétvégéből is pár órát a készülésre, és hogy úgy egyáltalán örömmel jön ide nap mint nap. Jól látszik, hogy ő nem havi kb. 500 eurót kap a munkájáért, és nem hallja azt lépten-nyomon, hogy "a hülye tanár" és hasonlók.

És rögtön jön a siker másik fontos összetevője: a diákok. Nincs itt sem csoda, ők is ugyanolyan fiatalok, mint bárki más a világban, beszélgetnek órán, nyomkodják a telefonjukat, befestik kékre a hajukat stb. De mindezek mellett mégis megvan bennük a motiváció, hogy tanuljanak, és látszik, hogy akarnak tudni, és valamire jutni majd az életben.

Végezetül pedig mindezek mögött áll az is, hogy a társadalom és a politika is akarja a jól működő, sikeres oktatást. Ahogy kivettem a beszélgetésekből, ez egy régóta jól működő rendszer, amit néha finomítanak, hogy kövessék a fejlődést. De ennyi, nincs négy évente teljesen új oktatási rendszer, vadabbnál vadabb ötletekkel.

Saját élmények folytatása: 

Visszatérve még hétfőn voltam benn két órán, ezek egyikén aktívan is részt kellett venni, segítettem a lektornak a szóbeli nyelvvizsgára készítésben. Elég hosszú nap volt, utána mire hazajöttem nem is történt túl sok dolog. 

Kedden szintén voltam órákat látogatni, illetve ekkor tartottam egy prezentációt is Magyarországról. Érdeklődve fogadták a diákok, meg a kérdésekkel sikerült is belevonni őket az egészbe. Napról napra egyre több kollégával sikerül megismerkedni is, mindannyian kedvesen fogadnak, és érdeklődnek is. Az egyik főleg megörült nekem, megkért, hogy szerdán a próbaérettségin legyek benn felügyelő. Megtettem természetesen szívesen, nem jelentett ez semmi vészes munkát. 

Szerdán így ez volt az egyik fő program, valamint találkoztunk a társmentorommal is, aki az általánosban van, vele is megbeszéltük a terveket. Ráadásul nagyon kedves volt, meghívott, hogy járjak a kicsikhez a kezdő svédes órájára, úgyhogy van esély, hogy a félév alatt egy picikét a svédbe is belekóstoljak. De természetesen továbbra is a finn a fő cél, ha minden igaz, jövő héten lesznek is már belőle óráim. Iskola után még egy örömteli pillanat volt, hogy sikerült jó áron narancsot is vennem. A piac ugyanis kettő körül zár, és a megmaradt dolgokat nem dobják ki, hanem elég potom pénzért még árulják, amíg elfogy. Dicséretes ötlet. A piac alatt a város főterét kell érteni, praktikus olyan szempontból is, hogy minden busz megáll itt, szóval könnyen át lehet bármiről bármire szállni. Szerda este még volt egy kis program, ellátogattam a magyar tanszék estjére, aminek a Magyar Kultúra Napja volt az apropója. Jóleső érzés volt picit beszélni magyarul is, a mindennapokban erre úgysincs alkalmam. Illetve törekszem arra, hogy egy-egy közösségi programot jól megragadjak, hogy ilyen szempontból is jól telhessen ez a félév. Ha minden igaz, lesz például jövő szerdán korcsolyázás az Erasmusosoknak, oda el akarok majd látogatni. Kicsit nehezebb így az ismerkedés, hiszen a legtöbben hallgatók, akik ismerik egymást az egyetemről, valamint nekik sokszor a bulizás jelenti a programot. Nyilván én nem fogok csütörtök 22 órától diszkóba menni úgy, hogy másnap reggel nyolckor órám van. De elég nagy ez a város, vannak így is jó lehetőségek egy-egy szabadidős programra, egy pillanatig sem panaszkodom.

Tulajdonképp a csütörtök telt el elég csendes mederben, akkor nem sok kiemelkedő dolog volt. Talán annyi, hogy sikerült jövő szerdára időpontot szerezni az önkormányzathoz, mert be kell majd jelentkeznem, hogy viszonylag hosszabb időt töltök Finnországban. Még munka után voltam a városi könyvtárban beiratkozni, itt újabb dicséretes dolog, hogy ez is ingyenes, igyekeznek támogatni ezzel is, hogy olvassanak az emberek.

Pénteken délelőtt az általános iskolában voltam, jó volt látni a fiatalabb korosztályt is, illetve az ő óráikat. Iskola után megejtettem egy kis bevásárlást, minden bizonnyal máskor is megcélzom majd a Lidlt, mert valamivel olcsóbb a többi boltnál. És hát nekem sajnos nagyon fontos szempont a pénz, mert nem éppen hatalmas az ösztöndíj, az ország viszont igencsak drága. Figyelem is közben a lehetőségeket egy-egy kisebb munkára, amivel némi plusz pénzre is szert tehetnék.

Még péntek estére kaptam meghívást a koordinátoromékhoz vacsorára, ahol ott volt néhány barátjuk is. Nagyon szuperül telt az este, finomakat ettünk, rizottó volt a főétel és hozzá tiramisu. Jól el is beszélgettünk, sokat érdeklődtek Magyarországról, valamint én is sokat hallottam Finnországról. El is telt az idő, így volt alkalmam látni a péntek éjjeli közlekedést (a hét többi napján nincs éjjel tömegközlekedés).

A hétvégére nem sok terv volt/van, ma kicsit bejártam a környéket. Holnap meg kipróbálom a híres mosodát, meg a hétfői vizsgára végiggondolom, hogy milyen témákról beszélgessek majd a diákokkal.

Hát azt hiszem, ez lett most egy igazán hosszú bejegyzés, de legalább sikerült eljutnom a mostani pillanatig, innen már csak a frissítgetés lesz egy nagyon fontos feladatom.

Az első hétvége

Miután sikerült kipihenni az utazást, szombaton  (még január 21.) sor került már némi városnézésre is. Ehhez nagy szerencsémre akadt idegenvezetőm is, Flóra, aki már egy ideje itt van, és az egyetemen tanít magyart gyakornokként. Megerősíthetem, hogy nagyon szimpatikus, szép város Turku, jók voltak az első benyomásaim. Nem óriási város, gyakorlatilag akkora, mint Szeged, ebből kifolyólag az igazán érdekes dolgokat jóformán pár óra alatt meg lehet nézni. De azok valóban szépek. 

Tudni kell, hogy sokáig végképp nagyon fontos város volt, mert a svéd uralom idején ez volt Finnország fővárosa. Ebből kifolyólag van még néhány szép régi épülete, mint például a dóm. Másrészt azonban 1827-ben egy tűzvészben szinte az egész város elpusztult, tehát a legtöbb épület arányaiban véve új építésű. A Facebookon igyekszem néha közzétenni fotókat, ha sikerül érdekeset látni, így ott van néhány ízelítő.

Még azért sok látnivaló van hátra, többet közt a város egyik szimbólumának számító vár. Nagy szerencse, hogy van még bőven idő, ha egy kicsit tavaszodik, akkor végképp alkalmas lesz minden az alapos nézelődésre.

Utazás

Az indulás előtti napokon már túl sok dolog nem történt, elsősorban a bevásárlásokat igyekeztem megejteni, és összeszedni mindent, hogy nehogy valami fontos otthon maradjon. Többek közt emiatt vettem még pár meleg ruhadarabot a finn télre készülve. (Az eddigi tapasztalatok alapján ennek mondjuk nem sok haszna volt így, hogy melegebb van, mint otthon.)

Végül január 19-én jött el az utazás napja, este 21:05-kor indult a gép. Felmentünk Ferihegyre, szerencsére még Zóri is ki tudott jönni a reptérre elköszönni. Egyetlen bonyodalmat a csomag okozta, elég túlsúlyos lett. Pár apróságnak búcsút is kellett mondani, de így már elfogadták, pedig még mindig túlsúlyos volt. A repülőútról sokat nem tudok írni, gyakorlatilag végigaludtam az egészet. Megérkezve minden rendben volt, jött szépen a csomag is. Ezután következett, hogy éjszakára még maradtam a reptéren, mert csak másnap reggelre volt busz. Szerencsére ez se jelentett gondot, volt sok pad, amin kicsit lehetett pihenni, ráadásul sokan voltak hasonló helyzetben, így a biztonság miatt se kellett aggódni.

Másnap szépen bevonatoztam Helsinkibe a belvárosba, nagyon praktikus, hogy 5 euróért van vonat a reptér és a belváros között. Onnan pár perc séta át a buszállomásra, ahol még kicsit kellett várni. Maga a busz nagyon jó volt, néhány éve jelent meg egy Onnibus nevű cég, akik egész potom pénzekért kínálnak jegyeket szerte Finnországban. Igaz csak ez az egy tapasztalatom van eddig velük, de nagyon merem ajánlani, tényleg olcsó, szépek a buszok, és pontosak is. Finnek is mesélték, hogy nagyon megreformálta ez az itteni közlekedést, végre van alternatíva a drága vonatok helyett.

Helsinki és Turku közt kb. két óra a buszút, szép a táj az autópálya mellett, külön szerencsém volt, hogy esett a hó, így nagyon jó volt a kilátás. Megérkezve el kellett először sétálni az ingatlanirodába, ami nincs túl messze, csak azért a hatalmas bőrönd sokat lassított így is. Nagyon segítőkész volt az ott dolgozó hölgy (kiderült, hogy eddig is vele leveleztem), elmondta a tudnivalókat a lakásról, ideadta a kulcsokat és jó utat kívánt.

Ezek után vettem egy napijegyet, buszra szálltam, és eljöttem a lakásig. Na itt azért voltak nehézségek. Tudni kell, hogy a ház Turku panelrészében van, ahol a lakók túlnyomó része bevándorló. Egyébként abszolút biztonságos környék, eddig elégedett vagyok vele. Csak megint életbe lépett az a nehézségem, hogy a panelrengetekben nem igazán tudok tájékozódni. Sok kínlódás után végül belebotlottam egy nagyon segítőkész skót férfibe (akiről kiderült, hogy három évet élt Nyíregyházán is), és vele együtt csak megtaláltuk a házat. Szépen elfoglaltam itt a helyem, teljesen korrekt a szoba is, meg a közös helyiségek is (fürdőszoba, konyha, nappali). Kipakolás után gondoltam gyorsan jelentkezek azért, hogy megvagyok. Ehhez szerettem volna csatlakozni a megadott jelszóval a wifihez, de nem sikerült. Részben emiatt vissza is mentem a belvárosba, meglátogattam ismét az ingatlanirodát, ahol sajnos nem igazán tudtak érdemi segítséget adni. De a lényeg inkább az volt, hogy bementem az iskolába is köszönni a koordinátoromnak. Egy hihetetlenül kedves és segítőkész hölgy, ezt a véleményt az első hét után is tartom. Beszéltünk néhány szót, hogy miként is legyen majd a gyakorlat, nagyjából kitaláltuk az első heti programot, és utána elköszöntünk.

Icipicit még sétálgattam a belvárosban, de utána inkább hazajöttem már. Hazaérve a lakótársam tudott segíteni a wifi problémáján is, így azért mégis sikerült jelentkeznem, hogy megvagyok. Bármilyen furán hangzik, de fél nyolckor egész egyszerűen elaludtam, nagyon kellett már a pihenés. 

Az első hétvégének pedig inkább szánok egy újabb bejegyzést.

A közvetlenebb előkészületek

Ez a bejegyzés leginkább az utazás előtti kb. 3 hetet hivatott kicsit összefoglalni, amikor igazán beindult a dolgok szervezése és sok mindent elő kellett még készíteni.

Az ősz folyamán az azért még fontos fejlemény volt, hogy sikerült nagyon jó áron megvenni a repülőjegyet, végül Helsinkibe. Itt jegyezném meg, hogy aki érdeklődik Finnország iránt, jó tudni, hogy a Norwegian Airlines igencsak jó áron kínál jegyeket! Ezáltal ki is lett tűzve, hogy január 19 lesz az indulás napja. Persze az olcsóbb repjegy jár kompromisszumukkal is, ez nálam például egy éjszakai alvást jelentett a reptéren, de semmi gondom nem származott belőle.

Azért esett erre a dátumra a választás, mert tudtam, hogy január 10 körül kerül majd sor a záróvizsgára, ami természetesen nagyon nagyon jelentőséggel bírt. És utána akartam még pár napot hagyni a szervezkedésre is. Utólag beigazolódott ez az óvatosság teljesen.

Fontos eleme volt a szervezésnek az adminisztráció, sikerült minden papírt (placement form, learning agreement stb.) kitölteni, és aláíratni minden féllel. Továbbá mindenképp úgy akartam kijönni, hogy megvan a lakhelyem is. Na ettől féltem igazán, leginkább az árak miatt. Szerencsére kaptam több linket a koordinátoromtól, ahol érdeklődhettem. Végül egész gyorsan lerendeződött a keresés, az egyik közvetítő tudott ajánlani szobát 400 euró / hó áron, és ebben benne van a rezsi is. Kicsit kintebb található ugyan, de jó a buszközlekedése cserébe.

Továbbá még sok apróság is elintézésre várt, így például devizaszámla nyitása, biztosítások elintézése, EU-s egészségügyi kártya (itt komoly nehézségek is felmerültek a magyar bürokráciának hála, de inkább ezt nem is kezdem taglalni), buszjegy Helsinkiből Turkuba stb.

Végezetül fontos momentum volt, hogy január 10-én sikerült az államvizsga, így az utolsó esetleges akadály is elhárult. Két nappal később már mehettünk a szerződés aláírását intézni, bár első körben még csak a tájékoztatót hallgathattuk meg. Szerencsére másnap meglett a leendő diploma száma is, aminek köszönhetően alá lehetett tényleg írni az Erasmus+ szerződést, így az utolsó igazán fontos feladat is teljesült. Emiatt is írtam, hogy szerencse, hogy némi ráhagyással vettem a repjegyet, így szerencsére minden tényleg belefért az időbe.

Hogy is kerültem én ide?

Minden bizonnyal ez most egy viszonylag hosszú bejegyzés lesz, mert majdnem egy év eseményeit kéne itt összefoglalni. De azért szeretném áttekinteni, hogy is jutottam ki ide, hátha valakinek ez meghozza a kedvét egy hasonló ösztöndíjhoz.

Az egész azzal kezdődött, hogy sikerült megtudnom, hogy létezik az Erasmus+ ösztöndíjon belül egy olyan lehetőség is, amellyel diploma után lehet szakmai gyakorlatra menni. Egyetem közbeni ösztöndíj nekem már nem igazán jöhetett szóba, mert az csúszást jelentett volna, azaz újabb súlyos forintokat a költségtérítés miatt. Ez a diploma utáni lehetőség viszont jó alkalomnak kínálkozott még egy utolsó hosszabb külföldi tapasztalatra, utána úgyis szépen be kell állni a munka világába otthon.

A pályázat nem volt túl komplikált, kb. egy Excel táblázatot kellett kitölteni és leadni. Az ország választásánál nem sokat hezitáltam, aki ismer, tudja, hogy mindig milyen szimpátiával viseltettem Finnország iránt, örültem, hogy van arra esély, hogy egyszer egy hosszabb időt is eltöltsek itt. Persze elsőre kézenfekvőbb lett volna egy francia, vagy német nyelvű ország, de arra alapoztam, hogy máshol is lehet ám a nyelvet tanítani úgy, mint a lektorok, anélkül, hogy beszélném az ország nyelvét. Szerencsére jött is hamar az értesítés, hogy megvan az ösztöndíj, ezáltal el kellett kezdeni keresni a gyakorlati helyet.

Először kicsit tanácstalan voltam, első körben a nyelviskolák jutottak eszembe, keresgéltem is párat szerte az országban. Utána hirtelen tudatosult bennem, hogy Szeged és Turku testvérvárosok, hátha sikerül nekem is hasznot húzni ebből a jó kapcsolatból. Így indult egy email láncolat, először a szegedi önkormányzatnál dolgozó felelőst kerestem meg, ő továbbirányított a finn kollégájához, aki az itteni oktatásért felelős személyhez, és így tovább. Lényeg, hogy zajlott a folyamat, és pár nap múlva jött is egy email az iskola egyik tanárnőjétől, hogy ők érdeklődnének irántam, küldjem el a CV-met. Természetesen megtettem ezt gyorsan, nem sokkal később már szólt is, hogy ő szívesen látna, még az igazgatónak kell rábólintani. Ez is megtörtént szerencsére, így június 20 körül hivatalossá vált, hogy jöhetek.

Az ősz folyamán nem volt túl nagy pezsgés, néhány pontosítást azért megtettünk, hogy mik is lesznek a feladataim, mennyit kell naponta dolgozni, stb.

Igazán 2017. januárban, a kiutazás előtti hetekben élénkült még meg nagyon a szervezés, azt már inkább egy másik bejegyzésben taglalom tovább.

Köszöntő

Ezúton is köszöntök mindenkit szeretettel ezen a blogon! Sajnos soha nem voltam jó ebben a műfajban, meglátjuk, hogy mennyire sikerül alaposan vezetni az elkövetkező hónapokban. Remélem most sikerül végre alaposnak lenni. Igazán két fő célkitűzésem van ezzel a bloggal: egyrészt személyes élménybeszámolókat írni a turkui szakmai gyakorlatomról, másrészt pedig egy kicsit szakmaibb vonal, amiben a tapasztalataimat igyekszem megosztani a finn oktatásról. Igyekszem majd a két részt mindig elkülöníteni, amennyire csak lehet.

Jó olvasgatást kívánok minden kedves érdeklődőnek! :)