Való igaz, hogy már nagyon régen írtam a turkui mindennapokról, néhány szóban szeretném ezt pótolni, nehogy úgy tűnjön, hogy nincs semmi történés.
Sajnos az a helyzet, hogy ezen a héten véget is ért a tanév és ezzel együtt lényegében a gyakorlat is. Szomorú erre rádöbbenni, hihetetlen gyorsan repült el ez a félév. Viszont szerintem ennél nagyobb dicséret nem is illethetné az ittlétem, hisz olyan gyakorlatilag egyszer se volt, hogy számoltam volna a napokat, hogy mennyi van még hátra. Sokszor nem lett volna nagy mesélnivaló itt a blogon, hisz viszonylag egyforma módon teltek a napok, ettől függetlenül viszont jól.
Múlt héten volt az utolsó tanítási hét, azóta hétfőn lement a vizsga, azt kedden elég maratoni munkával kijavítottuk, ma pedig ki is lettek osztva. Holnap már például csak egy biciklitúra az iskola programja. Valamint jövő héten bejárunk még azért, hogy igazán rendet tegyünk magunk után itt az év végén.
Mindent egybevéve nem kérdés, hogy nagyon megérte ez a gyakorlat, sokat tanultam belőle és egyúttal jó élmény is volt. Szerencsére júniusban még itt vagyok és igyekszem is olyan élményeket gyűjteni, akikről írhatok még. Egyúttal tudom, hogy a közeljövőben illik beszámolnom a múlt hétvégi stockholmi útról is.
Mostanában már kicsit könnyebb kimozdulni, ide is megérkezett az egész jó idő, de még most is változékony. A kabát továbbra is fontos kellék reggelenként, de napközben már általában kellemes az idő.
És zárásként kicsit visszakanyarodnék ahhoz a szokáshoz, hogy egy-egy apró észrevételt írjak Finno-ról. A busz leintését már meséltem, emellett van még egy olyan fura szokása a sofőröknek, hogy kínosan ügyelnek arra, hogy az utasoktól legalább 2-3 méterre álljanak meg. Itt senki se remélje azt, hogy megáll a busz, kinyílik az ajtó és ő felszáll. Bizony lesz először egy kis séta is.
Bízom benne, hogy még lesz pár szép élmény az utolsó egy hónapban, amiről még tudok egy-két jó bejegyzéssel szolgálni. Addig is köszönöm az eddigi érdeklődést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése