Nem is írhatnám jobbkor a következő bejegyzést az elmúlt hétről, mint azon a napon, amikor pont két hónapja, hogy elindultam Finnországba. Bár ezzel velejár az is, hogy sok dolog már nem hat az újdonság varázsával, emiatt néha úgy érzem, picit kevesebb a mondandóm. Viszont az nagyon kompenzál, hogy ettől függetlenül továbbra is nagyon jól érzem magam itt, már egészen ráálltam az itteni mindennapokra, és így jól is telnek napjaim.
Hétfő reggel egy kisebb meglepetéssel várt a társmentorom, ugyanis arra gondolt, hogy mostantól vegyük ketté a csoportot, és a dupla óra első felében övé az egyik fele, enyém a másik, a második órára pedig cserélünk. Így pedig fel tudjuk osztani az anyagot, ő inkább foglalkozik szókinccsel, nyelvtannal, ahol nagyobb a szükség a finnre is, jómagam pedig a beszéddel, ahol igazán a francia dominál. Nem volt azért könnyű feladat mindez a hetedikesekkel, hisz ők még A1 szinten tartanak, de nagy dicséret illeti őket egyúttal, ugyanis ügyesen dolgoztak, és szerintem jól alakult mindkét óra. Kora délután a gimnáziumi órát is jól végig sikerült csinálni, ezt szinte teljes egészében rám bízta a mentorom. Egyedül az jelentett kihívást, hogy még az elmúlt órák óta voltak némi elcsúszások a csoportban, azaz nem mindenki ugyanott tartott. Neki kb. 20 év tapasztalatával mindezt már rutindolog kezelni, nekem azért feladta a leckét, kicsit meg is fáradtam a végére.
Iskola után pedig eljöttem az ifjúsági klubba, ami tőlünk pár percnyire van és múltkoriban említettem is. Egyik jó ismerősöm szervezte mindezt, aki ott dolgozik EVS önkéntesként. Eredetileg szerda volt a terv, hogy kicsit mesélhessek a március 15-i forradalomról, végül sajnos az a nap nem volt jó, így előrehoztuk hétfőre. Egy-egy ilyen alkalommal némi főzőcskézést szeretnek csinálni, az úgyis leköti a gyerekeket. Természetesen cél, hogy valami egyszerű és gyors legyen mindez, így maradtunk a kókuszgolyónál. Be is vált, komoly öröm volt a gyerekeknek a keksz összetörése hozzá, valamint a végén az egész masszának az összedolgozása. Jól alakult, kellett kb. 2 perc és minden el is fogyott.
Kedden délelőtt volt időm némi finn tanulásra, mert csak kicsit később volt óra. Időközben még ért némi meglepetés is, mert előzőleg csak annyit tudtam, hogy csütörtökön lesz majd két diák, aki vizsgázik franciából és ebben segítenem kell a koordinátoromnak. Békésen beültem a tanáriba beszélgetni a többiekkel, amikor betoppant a két diák, és mondták, hogy engem keresnek. Kicsit mindenki rácsodálkozott a helyzetre, én viszont nagyon. Különösebben fogalmam se volt, hogy mit kell velük csinálni, de megegyeztünk, hogy akkor jöhet egyikőjük másnak délelőtt megcsinálni a szóbelit. Végül sikerült az infókat megszerezni a koordinátoromtól, nem volt semmi vészes azért. Letudtam még az órát az egyik kollégával, majd elmentem a város kicsit másik részére elintézni a fotót az orosz vízumhoz. Itt eredetileg nagyon lelkesen nekiálltam a procedúrának finnül, de amikor a hölgy elkezdte igencsak gyors tempóban magyarázni, hogy miként tartsam a fejem, akkor bevallottam neki, hogy ez angolul jobban fog menni. De lényeg, hogy meglett a fotó.
Szerda délelőtt ugyebár megcsináltam gyorsan a szóbeli vizsgát a diákunkkal, utána szintén volt idő finnre. Most már nagyon ráálltam erre, hogy nálam legyen a könyv mindig a füzettel, és a néha adódó szabadidőt erre fordítsam. Délután is volt még időm, mert benn kellett maradnom az iskolában, hogy négykor mehessek a pétervári út megbeszélésére. Ez se volt egyszerű kihívás, hisz értelemszerűen finnül zajlott, de szerencsére a kollégák már előzetesen elmondtak jóformán minden fontos infót. Itt a legfőbb program a vízum megigénylése volt, elég aprólékos feladat azért. Na jó, közel sem olyan idő- és figyelemigényes, mint az amerikai vízum, de ezt se érdemes félvállról venni. Most már várom a kb. két hetet, hogy valóban rendben is legyen az igénylés.
Még ezután elmentem a mondhatni már megszokottá vált főzőklubba, bár sajnos most kicsit a végére értem csak oda. Ezen a héten Koszovó volt terítéken, elég finom ételek voltak ismét. Főfogásként lényegében fánk volt (engem legalábbis arra emlékeztetett nagyon), azzal a hatalmas különbséggel, hogy mindez sós, tehát salátával együtt teljesen jó főétel. Személy szerint nekem ízlett is nagyon.
Csütörtök reggel kevés feladat jutott rám az órán, így leginkább azzal telt el, hogy beszélgettünk az egyik itt levő francia erasmusos lánnyal, akinek időnként járnia kell órákat megfigyelni. Érdekes volt, kicsit szóba jött a közelgő francia elnökválasztás, ilyenkor mindig jó egy-egy ténylegesen érintett ember véleményét is hallani. Ezután volt finn-magyar órám az egyik egyetemista sráccal, majd jöttek a gimnáziumi órák is, végül pedig a már említett vizsga írásbeli résznek a felügyelete. Kora este pedig még angoloztunk egy régóta itt élő magyarral is. Az óra leteltével még beszélgettünk magyarul, mindkettőnknek jó élmény néha használni a saját nyelvünket. Ebből adódott is annyi vicces pillanat számomra, hogy átkattant nagyon az agyam és a buszra felszállva lendületből azt mondtam a sofőrnek, hogy "Jó estét!". Persze aztán nagy gyorsan korrigáltam is, ő meg mosolygott egyet.
Péntek délelőtt a hétfőihez hasonlóan felosztottuk a csoportot az általánosban. Az első óra igencsak nehézkes volt, oda kerültek azok, akiket nagyon nem érdekel az egész, még arra is lusták, hogy azt franciául mondják, hogy "nem tudom". Viszont a második csoport már nagyon pozitív élmény volt. A gimis óra teljesen szokásosan zajlott, aztán még megebédeltem, és utána úgy határoztam, hogy ideje is továbbállni az iskolából.
Péntek estére meghívott ismét magukhoz a koordinátorom, már régóta terveztük, hogy megörvendeztetem őket egy gulyáslevessel. Nagy örömömre jól is sikerült, amit bizonyít, hogy a kb. 10 emberre szóló adagot teljesen elpusztította a 7 jelenlevő ember. Közben pedig jókat beszélgettünk, ilyenkor mindig igyekszem informálódni Finnországról. Számomra egész megdöbbentő volt, hogy Európa első koncentrációs tábora Finnországban volt még az 1918 körüli polgárháború idején. Vagy például mesélték, hogy az ország nagy részében szinte mindenkiben folyik valamennyi karéliai vér, ugyanis amikor Viipuri és környéke Oroszországhoz került, akkor a finn lakosság döntő többsége inkább gyorsan visszamenekült valahova az anyaországba. Továbbá például megtanultam, hogy itt három szinten mennek az adók, van önkormányzati, állami, és harmadikként nem régiben bevezették a regionális adót is. Elmagyarázták, hogy ez azért kellett, mert az egészségügy finanszírozása eredendően önkormányzati hatáskör volt, azonban megeshettek olyan faramuci helyzetek, hogy egy pici falu valamelyik lakosa súlyosan megbetegedett és a falu gyakorlatilag összes pénze elment az ő kezelésére. Így már ésszerű a reform. Valamint hasznos tanács volt, hogy ha április elején valóban sikerül eljutnunk az Ahvenanmaa-ra, akkor előtte próbáljak meg valami jó kullancsriasztót beszerezni, mert azokkal teljesen tele vannak a szigetek. Egyszóval ismét kellemes kis vacsora volt ez, amiért nagyon hálás is vagyok.
Szombaton délelőtt ismét volt alkalom photowalk-ra a nemzetközi diákok számára, amelyre természetesen szívesen mentem is. Most a belváros volt terítéken, a múltkor már megismert vezető segítségével. Nagy előny volt, hogy ő helyi, így sok olyan apróságot tudott megmutatni, amit másképp lehet nem fedezne fel az ember. Láttunk így egy-egy újabb érdekes pontot rálátással a dómra, vagy például egész kalandos sziklás domboldalt szinte a belvárosban. Ezután volt még finnem is Flórával, valamint megejtettem a szokásos takarítást. Végül megnéztem a nagy rangadóját a Picknek, ami sajnos kicsit kevesebb örömet szerzett most.
Ma (vasárnap) leginkább munkával telt a nap, megcsináltam az online feladatokat a következő franciás dolgozathoz, valamint a periódus végi vizsgához is. Egyik németes kolléga szintén kérte, hogy csináljak pár feladatot Berlinről, mert most az a témájuk, és szeretné kihasználni, hogy egész sokat voltam már ott. Valamint összeraktam egy előadást földrajzra is, ahol mindig az a metódus, hogy valami problémát vitatnak meg a diákok. Így a kollégával abban maradtunk, hogy bemutatom az érveket/ellenérveket Paks II kapcsán, és ez lehet a vitatémájuk.
Egy-két iskolai gondolat:
Ide is leírom ezt a szimpatikus módszert, hogy sokszor valamilyen projekt kapcsán dolgoznak fel egy-egy anyagot. Már korábban is biztos említettem, hogy van ilyen folyamatban francián is, ahol házat kell eladniuk. Földrajzon pedig szintén okos gondolat, hogy olyan dolgokat vitatnak meg, amik tényleg léteznek, és az ő mindennapjaikat is befolyásolhatják. Egyszóval valóban okos gondolat a projekt alapú oktatás, bár csupán ezt használni sem biztos, hogy megoldás, itt csupán egy elem mindez a többi módszer között.
Szintén tetszett, amit mesélt a koordinátorom, hogy itt csak ritkán és nagyon szükség esetén vannak értekezletek. Amit lehet igyekeznek egy-egy email útján megbeszélni, elintézni. Tudják nagyon jól, hogy a tanároknak is van elég sok dolguk, plusz értelemszerűen magánéletük is. Egyszóval itt nagyon komoly ok kell arra, hogy délután összehívjanak egy hosszú értekezletet. A jelek szerint nem is gond ez, elég gördülékenyen működik a rendszer.
Jövő hét vége felé ismét igyekszem szolgálni pár hírrel, remélem lesznek jó élmények, amiket elmesélhetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése