A napokban véget ért a tanév negyedik periódusa is, igencsak gyorsan telik tényleg az idő. Egyúttal pedig már igencsak itt az ideje, hogy jelentkezzek az utóbbi szűk másfél hét eseményeivel. Minden egyes napot nem akarok már leírni, sok újdonságot úgyse tudok mondani a szokásos órák felsorolásával.
Múlt héten kedd délelőtt volt egy érdekes óra, ugyanis már elég rég beszéltük a földrajzos kollégával, hogy segítek neki az egyik órájában egy prezentációval. Nagy különbség, hogy itt a földrajz mindig egy-egy probléma köré szerveződik, arról tartanak előadást a diákok, valamint vitáznak a kérdésről. Ilyen lehet például egy természeti katasztrófa, valami probléma a mezőgazdaságban stb. Most a technikai kockázatok voltak épp soron, Erre alapozva pedig abban maradunk, hogy bemutatom a Paks-II körüli helyzetet. Természetesen igyekeztem az egészet függetlenül megvalósítani, elmondtam, hogy miről is van szó, majd pedig mindkét oldal érveit is. Nagy öröm volt, hogy érdeklődtek a diákok, tettek fel sok jó kérdést is. Végül a tervezett 30 percet bőven meghaladta ez a rész, legalább 50 lett belőle. De a kollégám is azt mondta, hogy nem bánja, használják csak ki a lehetőséget, hogy van itt egy másik országból egy autentikus forrás.
Mint látszani fog, ez a múlt hét eléggé gazdag volt szerencsére projektekben. Szerdán az általánosban németen is csináltunk egy kis változatosságot. Berlin volt a téma, és a kollégámmal megbeszéltük, hogy csinálunk a könyv mellé pár extra feladatot, kihasználandó, hogy szerencsére egész sok tapasztalatom van már a várossal. Készítettem így egy kis kvízt, amiben lehetőleg inkább érdekes infók voltak benne, nem a tényeket akartuk sulykolni. Valamint gyakoroltuk picit a berlini német dialektust is. Végül a dolgok második felére már csütörtökön került sor, akkor kellett egy utazást megszervezniük Berlinbe, hozzá minden elemmel (közlekedés, szállás, programok stb.). Úgy érzem, hogy kellemes program volt ez minden félnek, a diákok is jól érezték magukat, hogy egy kis változatosság jött az órára, valamint mi is elégedettek voltunk a végén a kollégámmal ennek köszönhetően.
És hogy folytassam a projekteket, csütörtökön francián is volt egy hasonló rész. Itt már egy ideje készültek is a diákok azzal, hogy eladásra kínáljanak egy házat egy Turkuba költöző francia családnak. Utóbbit mi alakítottuk egy Erasmussal itt tanuló francia diákkal, aki szokott bejárni órákat megfigyelni. Okos gondolat az ilyen projekt, mert tényleg van sok valóságalapja, ki tudja hány diák jut ki egyszer francia nyelvű helyre, és kell majd lakhatást keresnie. És akkor már sok hasznos dolgot ismerni fognak ezáltal. A következő periódusra is van már tervünk, akkor majd Disneyland-be kell jelentkezniük, ami újabb releváns feladat lehet többeknek.
Pénteken apró öröm volt, hogy végre el tudtam hozni a biciklit, amit már régóta ígért a koordinátorom, és tervezte, hogy ideadja. Kicsit régi, nem is valami túl gyors szerkezet, de így is kétségkívül hasznát fogom látni az elkövetkező hónapokban. Csak meg kell még kicsit szoknom a városban a dombokat, az azért újdonság Szegedhez képest.
A hétvége igazán lényegi eseménye szombat este volt, egyik jó ismerősöm akkor ért haza a pár napos berlini kirándulásáról. Átmentem így hozzájuk, hogy meghallgathassam az élményeit, Közben természetesen megejtettünk egy szaunát is. Jól telt nagyon az este, az óraállítás miatt végül háromkor feküdtünk le. Ez kicsit rá is nyomta a bélyegét a vasárnapomra, nem mondanám, hogy túlaludtam magam.
Vasárnap hazaérve gyorsan letudtam a mosást, utána pedig ellátogattam kicsit a koordinátoromékhoz, mert a kisfiának volt szülinapi ünnepsége. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak kicsit beköszönök és átadom az ajándékom, de volt sok szimpatikus ember, akikkel jókat sikerült beszélgetni, így végül olyan jó bő két órát voltam ott. Bónusz volt még, hogy a főfogás rénszarvashús volt. Kicsit nyomasztott a tudat, hogy mit is eszek valójában, másik oldalról viszont be kell vallanom, hogy finom is nagyon. Bár az nem fenyeget, hogy sokszor vegyek magamnak, mondták, hogy kilója olyan 40 euró általában.
Ennek a hétnek még az első fele volt kicsit mozgalmasabb, keddig tartott ugyanis ez a negyedik periódus. Hétfőn ért meglepetésként, amikor elkapott az egyik kolléga, hogy dolga van, nem bír menni az érettségit felügyelni, menjek helyette én. Annyiból kezdtem el izgulni, hogy rettentő kemény itt a szabályozás, nem árt hozzá tapasztalat, meg hát az se hátrány, ha valaki érti a nyelvet. El is kezdte lelkesen magyarázni, hogy mikor, mit hol írjak majd alá, én meg csak kapkodtam a fejem. Végül egy kolléga rá is jött, hogy ez rizikós lenne mindenkinek, így cseréltünk, ő ment be a terembe, én pedig a folyosói felügyeletet csináltam. Ott nem történt sok minden, tökéletes idő volt egy kis finn tanulásra. Hétfőn még ennek az ominózus lakásos projektnek a vége is lezajlott, az óra többi részén meg csak dolgozatot írtak a diákok.
Szerda óta pedig megy a vizsgaidőszak, most viszont jóval kevesebb felügyelet kell, így eléggé megcsappantak a napi teendőim az iskolában. Ráadásul lett egy társam is egy spanyol lány társaságában, aki tanítási gyakorlaton van nálunk júniusig. Neki viszont hihetetlenül sok órát kell teljesítenie, így érthető módon elég sok feladatot igyekeznek inkább őrá bízni. Szerdán este sor került a második olyan főzős estre, amikor magyar ételt készítettünk. Még múltkor nagyon ráhangolódtak sokan a galuskára, így ahhoz kerestem főételt, ami végül a csirkepaprikás lett, plusz csináltunk uborkasalátát is. Desszertnek pedig a linzert választottam. Jól alakultak most is az ételek, örültem, hogy minden rendben ment. Egyedüli bonyodalom az volt, hogy a szokott kb. 12-13 ember helyett most a végére több, mint húszan lettek. Így nekünk kellett szedni az ételt, hogy biztos jusson mindenkinek belőle. Sajnos ez már régóta egy nehézsége a programnak, hogy páran ráálltak arra, hogy a végén toppannak be, amikor már csak annyi a feladat, hogy jót egyenek az ingyenkajából. Most ez a szokottnál is több ember lett. De sebaj, így is voltak szimpatikus emberek, jól éreztem magam.
Csütörtökön és pénteken is inkább a délelőttök voltak mozgalmasabbak, most az általánosban van több történés, Ott mentek is rendben az órák. A gimiben leginkább annyi volt, hogy kicsit átbeszéltük a koordinátorommal, milyen is legyen a jövő szerdai vizsgája a mi kurzusunknak, illetve már ötleteltünk is valamennyit a következő periódusra.
Iskolán kívül meg zajlott némi szervezkedés, ha jól alakul, a jövő hétvégén szeretnénk elmenni az Ahvenanmaa-ra, oda tervezgettük az utat. Kérdeztem a kollégáktól, hogy van-e valakinek a kompra ingyenjegye, aminek az lett az eredménye, hogy kaptam több, mint tízet, és most azokkal van tele a szobám. Ez nagyon kedves gesztus volt tőlük az utóbbi napokban, jól esett. Bár nehezíti a helyzetet, hogy a Viking Line is hajt természetesen a minél nagyobb bevételre, így például a szombat nincs benne ezekben az ingyenjegyekben. Akkor úgyis akad elég fizetős vendég. Egyet végül mégis sikerült kapni, amivel ingyen letudhatjuk az utat, szóval csak célba ért a keresgélésem. Hamarosan le is foglalom, hogy meg legyen a beszállókártya hozzá.
Igazán ezek voltak a nagyon említésre méltó események, ezen kívül is telnek persze szépen a napok. Csak most már sok mindent megszoktam, nem hat akkora újdonságként, mint az első hetekben. Azt viszont tényleg elmondhatom továbbra is, hogy nagyon-nagyon jó az ittlét, sokszor meg-meglepődök milyen gyorsan telik, például ha belegondolok, hogy holnap már április. Természetesen nem szeretném ezt a blogot veszni hagyni, amint vannak újabb események (őszintén remélem, hogy a jövő hétvége ilyen lesz például), akkor be is számolok róluk.
Mint látszani fog, ez a múlt hét eléggé gazdag volt szerencsére projektekben. Szerdán az általánosban németen is csináltunk egy kis változatosságot. Berlin volt a téma, és a kollégámmal megbeszéltük, hogy csinálunk a könyv mellé pár extra feladatot, kihasználandó, hogy szerencsére egész sok tapasztalatom van már a várossal. Készítettem így egy kis kvízt, amiben lehetőleg inkább érdekes infók voltak benne, nem a tényeket akartuk sulykolni. Valamint gyakoroltuk picit a berlini német dialektust is. Végül a dolgok második felére már csütörtökön került sor, akkor kellett egy utazást megszervezniük Berlinbe, hozzá minden elemmel (közlekedés, szállás, programok stb.). Úgy érzem, hogy kellemes program volt ez minden félnek, a diákok is jól érezték magukat, hogy egy kis változatosság jött az órára, valamint mi is elégedettek voltunk a végén a kollégámmal ennek köszönhetően.
És hogy folytassam a projekteket, csütörtökön francián is volt egy hasonló rész. Itt már egy ideje készültek is a diákok azzal, hogy eladásra kínáljanak egy házat egy Turkuba költöző francia családnak. Utóbbit mi alakítottuk egy Erasmussal itt tanuló francia diákkal, aki szokott bejárni órákat megfigyelni. Okos gondolat az ilyen projekt, mert tényleg van sok valóságalapja, ki tudja hány diák jut ki egyszer francia nyelvű helyre, és kell majd lakhatást keresnie. És akkor már sok hasznos dolgot ismerni fognak ezáltal. A következő periódusra is van már tervünk, akkor majd Disneyland-be kell jelentkezniük, ami újabb releváns feladat lehet többeknek.
Pénteken apró öröm volt, hogy végre el tudtam hozni a biciklit, amit már régóta ígért a koordinátorom, és tervezte, hogy ideadja. Kicsit régi, nem is valami túl gyors szerkezet, de így is kétségkívül hasznát fogom látni az elkövetkező hónapokban. Csak meg kell még kicsit szoknom a városban a dombokat, az azért újdonság Szegedhez képest.
A hétvége igazán lényegi eseménye szombat este volt, egyik jó ismerősöm akkor ért haza a pár napos berlini kirándulásáról. Átmentem így hozzájuk, hogy meghallgathassam az élményeit, Közben természetesen megejtettünk egy szaunát is. Jól telt nagyon az este, az óraállítás miatt végül háromkor feküdtünk le. Ez kicsit rá is nyomta a bélyegét a vasárnapomra, nem mondanám, hogy túlaludtam magam.
Vasárnap hazaérve gyorsan letudtam a mosást, utána pedig ellátogattam kicsit a koordinátoromékhoz, mert a kisfiának volt szülinapi ünnepsége. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak kicsit beköszönök és átadom az ajándékom, de volt sok szimpatikus ember, akikkel jókat sikerült beszélgetni, így végül olyan jó bő két órát voltam ott. Bónusz volt még, hogy a főfogás rénszarvashús volt. Kicsit nyomasztott a tudat, hogy mit is eszek valójában, másik oldalról viszont be kell vallanom, hogy finom is nagyon. Bár az nem fenyeget, hogy sokszor vegyek magamnak, mondták, hogy kilója olyan 40 euró általában.
Ennek a hétnek még az első fele volt kicsit mozgalmasabb, keddig tartott ugyanis ez a negyedik periódus. Hétfőn ért meglepetésként, amikor elkapott az egyik kolléga, hogy dolga van, nem bír menni az érettségit felügyelni, menjek helyette én. Annyiból kezdtem el izgulni, hogy rettentő kemény itt a szabályozás, nem árt hozzá tapasztalat, meg hát az se hátrány, ha valaki érti a nyelvet. El is kezdte lelkesen magyarázni, hogy mikor, mit hol írjak majd alá, én meg csak kapkodtam a fejem. Végül egy kolléga rá is jött, hogy ez rizikós lenne mindenkinek, így cseréltünk, ő ment be a terembe, én pedig a folyosói felügyeletet csináltam. Ott nem történt sok minden, tökéletes idő volt egy kis finn tanulásra. Hétfőn még ennek az ominózus lakásos projektnek a vége is lezajlott, az óra többi részén meg csak dolgozatot írtak a diákok.
Szerda óta pedig megy a vizsgaidőszak, most viszont jóval kevesebb felügyelet kell, így eléggé megcsappantak a napi teendőim az iskolában. Ráadásul lett egy társam is egy spanyol lány társaságában, aki tanítási gyakorlaton van nálunk júniusig. Neki viszont hihetetlenül sok órát kell teljesítenie, így érthető módon elég sok feladatot igyekeznek inkább őrá bízni. Szerdán este sor került a második olyan főzős estre, amikor magyar ételt készítettünk. Még múltkor nagyon ráhangolódtak sokan a galuskára, így ahhoz kerestem főételt, ami végül a csirkepaprikás lett, plusz csináltunk uborkasalátát is. Desszertnek pedig a linzert választottam. Jól alakultak most is az ételek, örültem, hogy minden rendben ment. Egyedüli bonyodalom az volt, hogy a szokott kb. 12-13 ember helyett most a végére több, mint húszan lettek. Így nekünk kellett szedni az ételt, hogy biztos jusson mindenkinek belőle. Sajnos ez már régóta egy nehézsége a programnak, hogy páran ráálltak arra, hogy a végén toppannak be, amikor már csak annyi a feladat, hogy jót egyenek az ingyenkajából. Most ez a szokottnál is több ember lett. De sebaj, így is voltak szimpatikus emberek, jól éreztem magam.
Csütörtökön és pénteken is inkább a délelőttök voltak mozgalmasabbak, most az általánosban van több történés, Ott mentek is rendben az órák. A gimiben leginkább annyi volt, hogy kicsit átbeszéltük a koordinátorommal, milyen is legyen a jövő szerdai vizsgája a mi kurzusunknak, illetve már ötleteltünk is valamennyit a következő periódusra.
Iskolán kívül meg zajlott némi szervezkedés, ha jól alakul, a jövő hétvégén szeretnénk elmenni az Ahvenanmaa-ra, oda tervezgettük az utat. Kérdeztem a kollégáktól, hogy van-e valakinek a kompra ingyenjegye, aminek az lett az eredménye, hogy kaptam több, mint tízet, és most azokkal van tele a szobám. Ez nagyon kedves gesztus volt tőlük az utóbbi napokban, jól esett. Bár nehezíti a helyzetet, hogy a Viking Line is hajt természetesen a minél nagyobb bevételre, így például a szombat nincs benne ezekben az ingyenjegyekben. Akkor úgyis akad elég fizetős vendég. Egyet végül mégis sikerült kapni, amivel ingyen letudhatjuk az utat, szóval csak célba ért a keresgélésem. Hamarosan le is foglalom, hogy meg legyen a beszállókártya hozzá.
Igazán ezek voltak a nagyon említésre méltó események, ezen kívül is telnek persze szépen a napok. Csak most már sok mindent megszoktam, nem hat akkora újdonságként, mint az első hetekben. Azt viszont tényleg elmondhatom továbbra is, hogy nagyon-nagyon jó az ittlét, sokszor meg-meglepődök milyen gyorsan telik, például ha belegondolok, hogy holnap már április. Természetesen nem szeretném ezt a blogot veszni hagyni, amint vannak újabb események (őszintén remélem, hogy a jövő hétvége ilyen lesz például), akkor be is számolok róluk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése