Írok természetesen majd a mindennapok történéseiről is, de azt hiszem, a múlt hétvége megér egy külön bejegyzést is. Volt ugyanis szerencsém egy hosszú hétvégéhez Oslóban. Az egész úgy alakult, hogy nézegettem néha a repjegyeket, és volt oda-vissza 70 euróért jegy Helsinki és Oslo között. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, lecsaptam rá. Szerencsére az iskolában se jelentett problémát a dolog, elengedtek egy péntekről gond nélkül.
Mivel a gép reggel indult (volna), már előtte nap, 11-én csütörtökön elmentem a Vantaa reptérre, és inkább ott aludtam. Éjjel legszebb álmom közben jött a hideg zuhany egy sms formájában. Írt ugyanis a Norwegian, hogy késve indul a gép, a kitűzött 7:30 helyett csak 11 óra körül. Ezáltal felesleges volt az egész reptéren alvás, meg sajnáltam az értékes órákat, amiket így elvesztettem Oslóból. Kárpótlásul adtak egy kupont, amivel lehetett venni kaját 12 euró értékben. Ez elég volt egy szendvicsre... Bárki utazni készül, és szimpatizál a Norwegian-nel, legyen nagyon óvatos, eddig kivétel nélkül volt velük minimum egy óra késésem. És nagyon sokan mások is mondták már ezt. Igazság szerint itt is az a nagy kérdés, hogy mi számít jobban az utazónak. Ha nézi az árat, akkor meg lehet vele próbálkozni, mert sokszor jók az ajánlataik. Ha csak egy kicsit is igényel valaki színvonalat, akkor kilométerektől kerülje el inkább. Egyedül azt tartom visszatetszőnek, hogy mindenhol azt hirdetik fennhangon, hogy ilyen meg olyan helyeken nyertek valami díjat, és ők milyen jó fapados társaság, valójában meg az ellenkezőjét tapasztalják az utasok. Ezt az energiát érdemesebb lenne abba fektetniük, hogy legalább egyszer értékelhető szolgáltatást nyújtsanak. Itt is kiderült, hogy éjjel jöttek rá, hogy hoppá, eggyel kevesebb emberük van Helsinkiben és gyorsan Koppenhágából ugrasztottak át valakit. Ilyen szempontból többre becsülöm a Ryanair-t, ők nem mondanak hangzatos szavakat, mindenki nagyon jó tudja, hogy mire számítson, ha őket választja.
Egyszóval volt így egy kellemes délelőttöm a reptéren, aztán 11 körül nagy nehezen csak sikerült elindulni. A repülőn jól alakult a helyzetem, egy normális férfi ült pont mellettem, akivel kicsit beszélgetésbe elegyedtünk. Kiderült, hogy munka miatt volt Helsinkiben, és úgy döntött, hogy hazautazás előtt megejt egy napot Oslóban és aztán repül haza. Nagy nehezen meg is érkeztünk Oslóba és ott eldöntöttük, hogy ha már így összefutottunk, akkor együtt tartunk erre a napra, és úgy nézzük meg a várost. Jó döntés volt, kellemes társaság volt abszolút. A reptérről nagyon könnyű bejutni a városba, mert hiába van kb. 50 km-re, építettek a norvégok egy expressz vonatot, ami 19 perc alatt beér a főpályaudvarra. Kicsit drága mondjuk, annyi szerencsém van, hogy a késés miatt ezt még sikerült elintéznem, hogy visszafizesse a Norwegian.
Egyszóval bejutottunk a belvárosba, és elkezdtünk kicsit szétnézni. Nagyon kellemes város, semmiképp se szabad olyan pezsgésre számítani, mint sok más európai fővárosban, de ettől még sok szép látnivaló akad. Nagy részük benn van a belvárosban, így egy nap alatt már elég jó betekintést lehet nyerni. Mi is megnéztük így az új modern operaházat, a katedrálist, parlamentet, a nemzeti színházat, valamint a királyi palotát is. Kimondottan tetszett nekem a nagy sétálóutca, az ún. Karl Johan gate, amin jól végig lehet látni, és a végében áll a királyi palota. Ez a város fontos bevásárlóutcája, elegáns üzletekkel, hotelekkel.
Kora este még vacsoráztunk egyet (olcsó kebabot kb. 12 euróért), utána elbúcsúztunk és mindenki ment a szállására. Nekem végül egy hostelben sikerült helyet találnom. Elég egyszerű hely, az épület egy része egyetemi kollégium. De előnye, hogy reális távolságra van a belvárostól, és Oslo szinten megfizethető. Laknak itt többen olyanok is, akik kicsit hosszabb távon vannak a városban munka miatt, de még nem találtak albérletet. Nekem is volt így két norvég szobatársam, akik itt dolgoznak, és még lakást keresnek. Jól jártam velük, megmutatták a hostel tetején a tetőteraszt, felülnézetből a látnivalókat, és közben jót is beszélgettünk. Mesélték például, hogy Norvégiában több héten át tartanak a választások, így legalább jóval nagyobb az esély, hogy az emberek elmennek. Ráadásul lehet online is és személyesen is szavazni. Vagy például azt, hogy a frissen végzett orvosokat, tanárokat szokás először felküldeni északra, hogy ott is szerezzenek tapasztalatot, ahol sok nehézséggel kell megküzdeniük. Azt mondták, hogy mindez nem nagy gond a fiataloknak, hiszen egyrészt tanulnak belőle, másrészt meg nagyon megfizeti az állam, így jó indulótőkét is szereznek. Úgy összességében is mondhatom, hogy a szűk három nap alatt jó benyomást keltett bennem Norvégia, minden bizonnyal tényleg okosan csinálnak sok dolgot.
Másnap felkeltem időben, hogy 10-től részt tudjak venni az ingyenes városnéző gyalogtúrán. Bő két óra volt a program és jól bemutatták ez idő alatt a belvárost, közben pedig tanultam is sokat. Kezdéskor már érdekes lehet, hogy a kiindulópont egy hatalmas tigrisszobor a pályaudvar előtt. Ennek az az oka, hogy az iparosodás kezdetekor hatalmas tömegek költöztek Oslóba a jobb élet reményében. A vidékről érkezőknek egész sokkoló látvány volt akkoriban a nagyváros. Egy híres író ezt úgy fogalmazta meg, hogy Oslo egy valódi "tigerstaden", azaz tigrisváros. Ennek állít emléket a szobor. Utána következett az operaház, ami egy jéghegyet igyekszik utánozni a formájával. Igazi különlegessége, hogy fel lehet mászni akár a tetejére is, olyan az épület kialakítása.
Érdekes, hogy eredetileg ez a környék (vasútállomás, operaház) volt Oslo igazi központja, azonban mivel valaha fából épült a város, egy nagy tűzesetben elpusztult az egész. Ekkoriban dán fennhatóság alatt állt Norvégia, és az akkori dán király úgy döntött, hogy egy kicsit arrébb építik újra a várost, immáron téglából. Nyilván ez ma már nem olyan feltűnő, bőven egybenőtt minden, és egy egészet alkot a belváros. Kicsit arrébb található tehát a régi városháza, valamint egy érdekes szobor/szökőkút is. A kéz története annyi, hogy a monda szerinte amikor a dán király megérkezett lovon a tűzvész után, egyszerűen levette a kesztyűt a kezéről és eldobta, mondván ez jelölje ki az új város helyét.
És ha már szökőkút, meg kell itt említeni, hogy nagyon sok van belőlük Oslóban, úgy tűnik népszerű dolog arrafelé. Egyúttal viszont hozzátenném, hogy hajléktalanból is sok van, ami sajnos szomorú része a város egyébként szép összképének. A beszéd alapján talán a románok vannak legtöbben, nagyon úgy tűnik, hogy mindent feltéve elutaznak Norvégiába, azt remélve, hogy ott jobb sorsuk lesz, és a jelek szerint ez sokaknak mégsem jön össze.
Következett még az Akerhus erőd a túra során, valaha ez volt hivatott megvédeni Oslót támadás esetén. Egyes részei ma is használatosak, nem csak múzeum az egész. Így például az egyetemnek vannak benne részei. Innen már lejutottunk a partra, ahonnan valóban nagyon szép a rálátás az Oslo fjordra. Bár néhol olvastam, hogy kicsit megszépítés fjordnak nevezni, inkább egy öbölről van szó szigetekkel. Ettől függetlenül is nagyon szép. Ezen túlmenően a parton van még az új városháza, ami egy elég megosztó tégla épület. Személy szerint annyira rossznak azért nem találtam, de valóban nem is túl gyönyörű azért. Érdekes lehet, hogy a tornyában van 49 harang, amik minden órában játszanak zenét. Mégpedig korábbi híres művészek számait. Ha valaki meghal, felkerülhet szintén a listára, ami neten is elérhető elvileg. Így játszanak pl. Michael Jackson, Whitney Houston és hasonló zenéket. Sajnos bemenni nem sikerült, mert program zajlott annak kapcsán, hogy közelgett Norvégia nemzeti ünnepe, ami az alkotmány kihirdetéséhez kapcsolódik még a 19. századból. A túra vége a már említett Karl Johan utca volt, rajta a nemzeti színházzal, és végül a parlament előtti térrel. Megtudtuk, hogy a közepén lévő park valaha praktikus célokat szolgált, ugyanis az utca két oldalán nagyon eltérő anyagi helyzetű emberek laktak és ez jól el tudta őket szeparálni. A parlament közelében fontos megemlíteni a Grand Hotel nevű szállodát, ami talán az egész ország legelegánsabb hotelje. Mivel a béke Nobel díjat Norvégia adja át, minden évben itt van elszállásolva az adott kitüntetett. Így 2009-ben itt lakott Obama is. Azóta persze annak a lakosztálynak az ára még inkább felment. A parlament kapcsán egy politikai dolgot említenék még meg. Kimondottan tetszett nekem, hogy Oslóban kis túlzással a Tesla számít a Suzukinak. Mindennek az az oka, hogy itt CO2 kibocsátás alapján kell fizetni az adót, valamint sok kedvezmény is jár, ha valakinek elektromos autója van. Ráadásul 2025 után ha minden igaz, csak elektromos autót szabad majd újonnan eladni.
Itt véget ért a túra, utána mehettem a magam elképzelései szerint. Először láttam így a Nobel Béke központot, valamint a közelében lévő Aker Brygge nevű helyet. Ez lényegében a kikötő része, ahol az épületeket egészen visszaalakították régi állapotukba. Sokan járnak erre sétálni, bevásárolni, ebédelni, kellemes hangulatú hely egyszóval. Utána jött egy hirtelen ötlet, hogy tényleg nézzem meg a Fram múzeumot, amiről előzetesen olyan sok jót olvastam. Buszra is pattantam gyorsan, mert kicsit arrébb van egy másik félszigeten. Az a környék egész múzeumi rész, van még kimondottan viking hajók múzeuma, a norvég folklór múzeum, stb. Lényegében ez a bizonyos Fram az a hajó, amivel Amundsen elérte a déli sarkot anno. Sikerült megőrizni eredeti állapotában, és itt van kiállítva. Nagyon érdekes a hajó, jó, hogy bele is lehet menni, valamint a körülötte lévő információk is hasznosak és érdekesek. Egy másik teremben pedig újraépítették a Gjøa a nevű hajót, amivel Amundsen nagy nehezen áthajózott az északnyugati átjárón, amit évszázadok óta kerestek. Összességében azt mondom, hogy a múzeum megérdemelten volt Norvégia legjobbja 2015-ben.
Innen kicsit nagyobbat sétáltam a Vigelund parkig, ahol igazán a rengeteg szobor a különlegesség. A park mindenképp szép hely, valamint azért a szobrokon is látszik, hogy ez komoly munka volt. Főleg ilyen mennyiségben. Annyi bennük a fura, hogy a művész úgymond a belső szépséget akarta hangsúlyozni, és emiatt szerinte nem számít a külső. Így kivétel nélkül mindegyik szobor meztelenül ábrázolja az embereket. Sokan járnak a parkba, láthatóan kellemes hely a helyieknek kikapcsolódásra. Gyakorlatilag ezzel véget ért a nap, még hazafelé bementem egy boltba, tudva, hogy Norvégiában vasárnap szinte minden zárva. Ez a bevásárlás igencsak sokkoló élmény lett az árak miatt. Mármint tudtam, hogy drága ország, valamint megvannak itt a szükséges fizetések is, de például egy, liter tej két euróért még így is elég drága móka. De hát ezt el kell fogadni, ha valahova utazunk. Este már csak a szobában lévőkkel beszéltem kicsit, utána inkább megpihentem.
Másnap kicsekkolás után felültem a metróra, hogy meglátogassam a Holmenkollen síugró sáncot. Érdekes ez a metró, mire elér odáig, kb 400 méternyi szintkülönbséget mászik meg. Maga a sánc szép új építmény, pár éve készült el a vébére. Van körülötte egy igencsak részletes símúzeum, de a fő látnivaló mégis az, hogy fel lehet lifttel menni a toronyba. Bevallom nekem nem volt annyira sokkoló fentről a látvány, mint előzetesen vártam, de ettől függetlenül nem állítom, hogy le is ugranék. Valószínűleg nem. A kilátás szintén jó, bár esetemben a köd sokat rontott a helyzeten. Innen visszamentem szép lassan a belvárosba, az utolsó látványosság, amit még kinéztem magamnak a július 22 központ volt. Ez állít emléket Breivik támadásának. Szerintem jól meg van csinálva, nincs túlzásba víve a hatásvadászat, sokkal inkább tényszerűen bemutatják, mi is történt aznap a két helyszínen (kormányzati negyed, Utøya sziget).
Végezetül már csak kicsit céltalanul bóklásztam a maradék időben, élveztem még a várost. Kora este a már említett vonattal kimentem a reptérre, ahonnan kisebb csodával határos módon, jelentősebb késés nélkül sikerült is elindulni.
Összességében nagyon kellemes hétvége volt ez, ha valakinek adódik lehetősége Oslóra pár nap erejéig, ne habozzon. Valószínűleg azért a fjordok a legfontosabbak Norvégiában, és közel sem szabad itt akkora élményt várni, mint némelyik pezsgő fővárosban, de azérta meglévő látványosságok igenis érdekesek. Egyszóval ideális hely pár napnyi nyugodt városnézésre, maximálisan merem ajánlani. Ja és egy tanács: senki semmilyen valutába ne számolja át az árakat, el kell fogadni, hogy Norvégia egy jómódú és drága hely.
Következett még az Akerhus erőd a túra során, valaha ez volt hivatott megvédeni Oslót támadás esetén. Egyes részei ma is használatosak, nem csak múzeum az egész. Így például az egyetemnek vannak benne részei. Innen már lejutottunk a partra, ahonnan valóban nagyon szép a rálátás az Oslo fjordra. Bár néhol olvastam, hogy kicsit megszépítés fjordnak nevezni, inkább egy öbölről van szó szigetekkel. Ettől függetlenül is nagyon szép. Ezen túlmenően a parton van még az új városháza, ami egy elég megosztó tégla épület. Személy szerint annyira rossznak azért nem találtam, de valóban nem is túl gyönyörű azért. Érdekes lehet, hogy a tornyában van 49 harang, amik minden órában játszanak zenét. Mégpedig korábbi híres művészek számait. Ha valaki meghal, felkerülhet szintén a listára, ami neten is elérhető elvileg. Így játszanak pl. Michael Jackson, Whitney Houston és hasonló zenéket. Sajnos bemenni nem sikerült, mert program zajlott annak kapcsán, hogy közelgett Norvégia nemzeti ünnepe, ami az alkotmány kihirdetéséhez kapcsolódik még a 19. századból. A túra vége a már említett Karl Johan utca volt, rajta a nemzeti színházzal, és végül a parlament előtti térrel. Megtudtuk, hogy a közepén lévő park valaha praktikus célokat szolgált, ugyanis az utca két oldalán nagyon eltérő anyagi helyzetű emberek laktak és ez jól el tudta őket szeparálni. A parlament közelében fontos megemlíteni a Grand Hotel nevű szállodát, ami talán az egész ország legelegánsabb hotelje. Mivel a béke Nobel díjat Norvégia adja át, minden évben itt van elszállásolva az adott kitüntetett. Így 2009-ben itt lakott Obama is. Azóta persze annak a lakosztálynak az ára még inkább felment. A parlament kapcsán egy politikai dolgot említenék még meg. Kimondottan tetszett nekem, hogy Oslóban kis túlzással a Tesla számít a Suzukinak. Mindennek az az oka, hogy itt CO2 kibocsátás alapján kell fizetni az adót, valamint sok kedvezmény is jár, ha valakinek elektromos autója van. Ráadásul 2025 után ha minden igaz, csak elektromos autót szabad majd újonnan eladni.
Itt véget ért a túra, utána mehettem a magam elképzelései szerint. Először láttam így a Nobel Béke központot, valamint a közelében lévő Aker Brygge nevű helyet. Ez lényegében a kikötő része, ahol az épületeket egészen visszaalakították régi állapotukba. Sokan járnak erre sétálni, bevásárolni, ebédelni, kellemes hangulatú hely egyszóval. Utána jött egy hirtelen ötlet, hogy tényleg nézzem meg a Fram múzeumot, amiről előzetesen olyan sok jót olvastam. Buszra is pattantam gyorsan, mert kicsit arrébb van egy másik félszigeten. Az a környék egész múzeumi rész, van még kimondottan viking hajók múzeuma, a norvég folklór múzeum, stb. Lényegében ez a bizonyos Fram az a hajó, amivel Amundsen elérte a déli sarkot anno. Sikerült megőrizni eredeti állapotában, és itt van kiállítva. Nagyon érdekes a hajó, jó, hogy bele is lehet menni, valamint a körülötte lévő információk is hasznosak és érdekesek. Egy másik teremben pedig újraépítették a Gjøa a nevű hajót, amivel Amundsen nagy nehezen áthajózott az északnyugati átjárón, amit évszázadok óta kerestek. Összességében azt mondom, hogy a múzeum megérdemelten volt Norvégia legjobbja 2015-ben.
Innen kicsit nagyobbat sétáltam a Vigelund parkig, ahol igazán a rengeteg szobor a különlegesség. A park mindenképp szép hely, valamint azért a szobrokon is látszik, hogy ez komoly munka volt. Főleg ilyen mennyiségben. Annyi bennük a fura, hogy a művész úgymond a belső szépséget akarta hangsúlyozni, és emiatt szerinte nem számít a külső. Így kivétel nélkül mindegyik szobor meztelenül ábrázolja az embereket. Sokan járnak a parkba, láthatóan kellemes hely a helyieknek kikapcsolódásra. Gyakorlatilag ezzel véget ért a nap, még hazafelé bementem egy boltba, tudva, hogy Norvégiában vasárnap szinte minden zárva. Ez a bevásárlás igencsak sokkoló élmény lett az árak miatt. Mármint tudtam, hogy drága ország, valamint megvannak itt a szükséges fizetések is, de például egy, liter tej két euróért még így is elég drága móka. De hát ezt el kell fogadni, ha valahova utazunk. Este már csak a szobában lévőkkel beszéltem kicsit, utána inkább megpihentem.
Másnap kicsekkolás után felültem a metróra, hogy meglátogassam a Holmenkollen síugró sáncot. Érdekes ez a metró, mire elér odáig, kb 400 méternyi szintkülönbséget mászik meg. Maga a sánc szép új építmény, pár éve készült el a vébére. Van körülötte egy igencsak részletes símúzeum, de a fő látnivaló mégis az, hogy fel lehet lifttel menni a toronyba. Bevallom nekem nem volt annyira sokkoló fentről a látvány, mint előzetesen vártam, de ettől függetlenül nem állítom, hogy le is ugranék. Valószínűleg nem. A kilátás szintén jó, bár esetemben a köd sokat rontott a helyzeten. Innen visszamentem szép lassan a belvárosba, az utolsó látványosság, amit még kinéztem magamnak a július 22 központ volt. Ez állít emléket Breivik támadásának. Szerintem jól meg van csinálva, nincs túlzásba víve a hatásvadászat, sokkal inkább tényszerűen bemutatják, mi is történt aznap a két helyszínen (kormányzati negyed, Utøya sziget).
Végezetül már csak kicsit céltalanul bóklásztam a maradék időben, élveztem még a várost. Kora este a már említett vonattal kimentem a reptérre, ahonnan kisebb csodával határos módon, jelentősebb késés nélkül sikerült is elindulni.
Összességében nagyon kellemes hétvége volt ez, ha valakinek adódik lehetősége Oslóra pár nap erejéig, ne habozzon. Valószínűleg azért a fjordok a legfontosabbak Norvégiában, és közel sem szabad itt akkora élményt várni, mint némelyik pezsgő fővárosban, de azérta meglévő látványosságok igenis érdekesek. Egyszóval ideális hely pár napnyi nyugodt városnézésre, maximálisan merem ajánlani. Ja és egy tanács: senki semmilyen valutába ne számolja át az árakat, el kell fogadni, hogy Norvégia egy jómódú és drága hely.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése