Ideje ismét jelentkeznem a hírekkel, és most minden bizonnyal két bejegyzés is lesz egyszerre. Egyrészt itt igyekszem röviden összefoglalni azt a pár eseményt, ami igazán érdekes és az utóbbi napokban történt, valamint illik majd külön is írnom egyet a múltkori nagy utazásról Szentpétervárra.
Az iskolában zajlik továbbra is rendben az élet, lezárult erre a periódusra is a projektünk, aminek keretében most Disneyland-be kellett munkára jelentkezniük a diákoknak. Elég sok munkát jelentett ez, főleg például a motivációs levelek javítása, de volt benne sok pozitívum is számomra. Valamint a diákok is látták már, milyen munkára jelentkezni külföldön. A mostani héten kicsit több volt a munka és vele együtt a felelősség, ugyanis a koordinátorom csereúton van Spanyolországban, így több szempontból is én helyettesítettem. Részben természetesen a franciás órákon, de az órán kívüli feladatait is megkaptam erre a hétre, mint például a kantin felügyelete. Mondjuk mindennek már az is előnye, hogy ha minden igaz, az ilyen helyettesítéseket ki is fizetik majd valamikor.
Már kevés igazán nagy újdonság ér, azt hiszem sikerült kitapasztalni egész korrektül, hogy milyen is a finn oktatás. A hiedelmekkel ellentétben tényleg nincsenek itt óriási csodák, pár nagy előny van azért mindenképp. Ilyen például ez, hogy sokkal nagyobb a tanárok szabadsága, valóban a diákok igénye szerint végezhetik a tanítást. Valamint a sok gazdasági nehézség ellenére is még igyekeznek tartani az oktatás színvonalát, amennyire csak lehet. Bár valóban onnan is kezdenek elvonni forrásokat, remélhető, hogy hosszú távon ez nem vezet túl rosszra.
Még fontos élmény volt a múltkori hosszú hétvége, az ún. „Vappu” itt Finnországban. Ez egy egész nagy ünnepély itt, amiben annyi a fura, hogy talán az április 30. a fontosabb, nem pedig május 1. Vasárnap délután a legtöbben benn vannak a belvárosban, és a végzős diákok hat órakor felveszik azt a tengerészsapkát, amit a végzés örömére kaptak. Persze a többi embernél is ott van régebbről a sapkája (meg amúgy a boltban is lehet kapni könnyed 34 euróért), így 6 után fehér szinte az egész utca. Innen kezdődik egy jó nagy piknik, evés-ivással. Főleg a pezsgő a jellemző ital ilyenkor. Mesélték a kollégák, hogy régen volt még olyan hagyomány, hogy melyik dombra mentek a finn nyelvű diákok, és melyikre a svéd nyelvűek, de ez manapság már kevésbé jellemző az elmondások alapján. Jellemző étel ilyenkor egy fánkszerű étel, ami leginkább az otthoni csörögefánkra emlékeztet.
Múlt héten volt még esemény, hogy kicsit elkezdtem szétnézni az itteni munkalehetőségek kapcsán, de sajnos ilyenkor látszik igazán, hogy már nagyon múlóban a finn csoda, főleg gazdaságilag. Kevés a lehetőség, az meg végképp nagy bonyodalom, ha az illető nem tud finnül. Volt egy opció, nyárra a hajók takarítása a kikötőben, de mivel csak napi pár óráról van szó, olyan gyenge lenne a fizetés, hogy talán az albérlet, ha kijön belőle. Így azt inkább megköszöntem, de nem lett volna értelme belevágni. Foglalkoztatott nagyon legalább egy nyári munka gondolata, hiszen egészében véve nagyon jó itt lenni, és reméltem, hogy anyagilag is jól járhatok akár, de kicsit múlóban az optimizmusom. Mondjuk azért még nézelődök, valamint az érem másik oldala, hogy abban is vannak jó dolgok, ha mégis Magyarországon leszek ismét nyártól. Meglátjuk végül mire sikerül jutnom.
Ezeket a sorokat most épp a közeli tó partján írom, kihasználtam a jó időt, és eljöttem ide egy kicsit. Azt még mindig mondhatom, hogy a természet egy nagyon jó dolog ebben az országban.
Kicsit nagy vonalakban ezek voltak azok a momentumok az utóbbi kb. két hétben, amik igazán megmaradtak a hétköznapokból, most már ideje belevágnom a másik bejegyzésbe, hogy írjak Pétervárról is.
Utána meg ha lesznek ismét érdekes események, írom tovább a blogban, mint eddig is.
Köszönöm szépen a kitartó érdeklődést! 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése