Utazás

Az indulás előtti napokon már túl sok dolog nem történt, elsősorban a bevásárlásokat igyekeztem megejteni, és összeszedni mindent, hogy nehogy valami fontos otthon maradjon. Többek közt emiatt vettem még pár meleg ruhadarabot a finn télre készülve. (Az eddigi tapasztalatok alapján ennek mondjuk nem sok haszna volt így, hogy melegebb van, mint otthon.)

Végül január 19-én jött el az utazás napja, este 21:05-kor indult a gép. Felmentünk Ferihegyre, szerencsére még Zóri is ki tudott jönni a reptérre elköszönni. Egyetlen bonyodalmat a csomag okozta, elég túlsúlyos lett. Pár apróságnak búcsút is kellett mondani, de így már elfogadták, pedig még mindig túlsúlyos volt. A repülőútról sokat nem tudok írni, gyakorlatilag végigaludtam az egészet. Megérkezve minden rendben volt, jött szépen a csomag is. Ezután következett, hogy éjszakára még maradtam a reptéren, mert csak másnap reggelre volt busz. Szerencsére ez se jelentett gondot, volt sok pad, amin kicsit lehetett pihenni, ráadásul sokan voltak hasonló helyzetben, így a biztonság miatt se kellett aggódni.

Másnap szépen bevonatoztam Helsinkibe a belvárosba, nagyon praktikus, hogy 5 euróért van vonat a reptér és a belváros között. Onnan pár perc séta át a buszállomásra, ahol még kicsit kellett várni. Maga a busz nagyon jó volt, néhány éve jelent meg egy Onnibus nevű cég, akik egész potom pénzekért kínálnak jegyeket szerte Finnországban. Igaz csak ez az egy tapasztalatom van eddig velük, de nagyon merem ajánlani, tényleg olcsó, szépek a buszok, és pontosak is. Finnek is mesélték, hogy nagyon megreformálta ez az itteni közlekedést, végre van alternatíva a drága vonatok helyett.

Helsinki és Turku közt kb. két óra a buszút, szép a táj az autópálya mellett, külön szerencsém volt, hogy esett a hó, így nagyon jó volt a kilátás. Megérkezve el kellett először sétálni az ingatlanirodába, ami nincs túl messze, csak azért a hatalmas bőrönd sokat lassított így is. Nagyon segítőkész volt az ott dolgozó hölgy (kiderült, hogy eddig is vele leveleztem), elmondta a tudnivalókat a lakásról, ideadta a kulcsokat és jó utat kívánt.

Ezek után vettem egy napijegyet, buszra szálltam, és eljöttem a lakásig. Na itt azért voltak nehézségek. Tudni kell, hogy a ház Turku panelrészében van, ahol a lakók túlnyomó része bevándorló. Egyébként abszolút biztonságos környék, eddig elégedett vagyok vele. Csak megint életbe lépett az a nehézségem, hogy a panelrengetekben nem igazán tudok tájékozódni. Sok kínlódás után végül belebotlottam egy nagyon segítőkész skót férfibe (akiről kiderült, hogy három évet élt Nyíregyházán is), és vele együtt csak megtaláltuk a házat. Szépen elfoglaltam itt a helyem, teljesen korrekt a szoba is, meg a közös helyiségek is (fürdőszoba, konyha, nappali). Kipakolás után gondoltam gyorsan jelentkezek azért, hogy megvagyok. Ehhez szerettem volna csatlakozni a megadott jelszóval a wifihez, de nem sikerült. Részben emiatt vissza is mentem a belvárosba, meglátogattam ismét az ingatlanirodát, ahol sajnos nem igazán tudtak érdemi segítséget adni. De a lényeg inkább az volt, hogy bementem az iskolába is köszönni a koordinátoromnak. Egy hihetetlenül kedves és segítőkész hölgy, ezt a véleményt az első hét után is tartom. Beszéltünk néhány szót, hogy miként is legyen majd a gyakorlat, nagyjából kitaláltuk az első heti programot, és utána elköszöntünk.

Icipicit még sétálgattam a belvárosban, de utána inkább hazajöttem már. Hazaérve a lakótársam tudott segíteni a wifi problémáján is, így azért mégis sikerült jelentkeznem, hogy megvagyok. Bármilyen furán hangzik, de fél nyolckor egész egyszerűen elaludtam, nagyon kellett már a pihenés. 

Az első hétvégének pedig inkább szánok egy újabb bejegyzést.