Minden bizonnyal ez most egy viszonylag hosszú bejegyzés lesz, mert majdnem egy év eseményeit kéne itt összefoglalni. De azért szeretném áttekinteni, hogy is jutottam ki ide, hátha valakinek ez meghozza a kedvét egy hasonló ösztöndíjhoz.
Az egész azzal kezdődött, hogy sikerült megtudnom, hogy létezik az Erasmus+ ösztöndíjon belül egy olyan lehetőség is, amellyel diploma után lehet szakmai gyakorlatra menni. Egyetem közbeni ösztöndíj nekem már nem igazán jöhetett szóba, mert az csúszást jelentett volna, azaz újabb súlyos forintokat a költségtérítés miatt. Ez a diploma utáni lehetőség viszont jó alkalomnak kínálkozott még egy utolsó hosszabb külföldi tapasztalatra, utána úgyis szépen be kell állni a munka világába otthon.
A pályázat nem volt túl komplikált, kb. egy Excel táblázatot kellett kitölteni és leadni. Az ország választásánál nem sokat hezitáltam, aki ismer, tudja, hogy mindig milyen szimpátiával viseltettem Finnország iránt, örültem, hogy van arra esély, hogy egyszer egy hosszabb időt is eltöltsek itt. Persze elsőre kézenfekvőbb lett volna egy francia, vagy német nyelvű ország, de arra alapoztam, hogy máshol is lehet ám a nyelvet tanítani úgy, mint a lektorok, anélkül, hogy beszélném az ország nyelvét. Szerencsére jött is hamar az értesítés, hogy megvan az ösztöndíj, ezáltal el kellett kezdeni keresni a gyakorlati helyet.
Először kicsit tanácstalan voltam, első körben a nyelviskolák jutottak eszembe, keresgéltem is párat szerte az országban. Utána hirtelen tudatosult bennem, hogy Szeged és Turku testvérvárosok, hátha sikerül nekem is hasznot húzni ebből a jó kapcsolatból. Így indult egy email láncolat, először a szegedi önkormányzatnál dolgozó felelőst kerestem meg, ő továbbirányított a finn kollégájához, aki az itteni oktatásért felelős személyhez, és így tovább. Lényeg, hogy zajlott a folyamat, és pár nap múlva jött is egy email az iskola egyik tanárnőjétől, hogy ők érdeklődnének irántam, küldjem el a CV-met. Természetesen megtettem ezt gyorsan, nem sokkal később már szólt is, hogy ő szívesen látna, még az igazgatónak kell rábólintani. Ez is megtörtént szerencsére, így június 20 körül hivatalossá vált, hogy jöhetek.
Az ősz folyamán nem volt túl nagy pezsgés, néhány pontosítást azért megtettünk, hogy mik is lesznek a feladataim, mennyit kell naponta dolgozni, stb.
Igazán 2017. januárban, a kiutazás előtti hetekben élénkült még meg nagyon a szervezés, azt már inkább egy másik bejegyzésben taglalom tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése