Első hét a munkában

A viszonylag nyugodt hétvégét követően el is kezdődött az első hét, ami szerencsére igencsak eseménydúsra sikeredett legfőképp a munkában. És mindezt pozitív értelemben mondom.

Hétfő reggel mentem is már órát látogatni, túl sok feladatom nem volt egy rövid bemutatkozáson kívül. Utána volt találkozóm egy Miika nevű sráccal, aki ebben az évben civil szolgálatot teljesít az iskolában (ezzel ki lehet váltani a még mindig kötelező sorkatonaságot), és így segíti a diákokat és tanárokat szükség esetén. Vele indultunk el intézni néhány dolgot, lett például végre bérletem, sikerült venni finn SIM kártyát (ez fontos lesz, mert a mosodához kell finn telefonszám), plusz pár érdekes helyet is megmutatott még, mint például a vásárcsarnok.

Ügyintézés után pedig elmentünk a menzára, ami a diákoknak és a tanároknak is egyaránt ingyenes. Bizony ez már egy nagyon szimpatikus dolog, hogy biztosítják mindenkinek a rendes táplálkozást, és mindezt állja a város. Plusz itt azért ne a magyar menzákra tessék gondolni, hanem abszolút jó minőségű és ízű ételek vannak. Igazán maximum azt kell megszokni, hogy a finnek szentháromságából kettő itt jelen van. Mégpedig az étkezés elején a vajas kenyér (ez elmaradhatatlan), illetve az, hogy mindenhez tejet isznak. Először kicsit furcsa volt spagettit tejjel leöblíteni, de már megszoktam, meg amúgy is szerettem mindig is a tejet. Az ominózus szentháromság harmadik eleme a kávé, elvileg messze elsők Európában az egy főre eső kávémennyiségben. Még egy jó pont, hogy ez is van biztosítva, a tanáriban folyamatosan van ingyen tea és kávé.

Az ebéd után még beszélgettünk egy jót Miikával, sok érdekes infót mondott az itteni iskolai rendszerről. Az ígérteknek megfelelően most egy külön rész következik, ami kimondottan szakmaibb szemléletű.

Észrevételek a finn oktatásról:

Maga a rendszer felosztása nem tér el drámaian az otthonitól, itt is 12 évet töltenek összesen iskolában a gyerekek. Annyi a fontos különbség, hogy az általános iskola 4+5 év, cserébe pedig a középiskola 3. Értelemszerűen itt is vannak különböző iskolatípusok a középiskolában, lehet gimnáziumot választani, vagy szakközepet, ha valaki inkább gyakorlati képzésre vágyik. Felsőoktatásban az a más, hogy kétféle egyetem létezik, az egyik a hagyományos értelemben vett egyetem, a másik pedig a kimondottan alkalmazott dolgokkal foglalkozó. Ilyenen képezik például a mérnököket.

Szerencsés vagyok az iskolával, mert itt pl. a Ságvárihoz hasonlóan minden van egy iskolában, tehát van rálátás a pici elsősökre és a végzős tizenkettedikesekre is. Elsősorban a gimiben vagyok (a koordinátorom ott tanít), de lett egy társmentorom az általános iskolai részen is, tehát fogok oda is járni.

A gimnáziumban van egy fontos különbség az otthoni rendszerhez képest. Itt nem két félévből áll a tanév, hanem öt periódusból, és mindegyiknek a végén vizsgáznak is a diákok. Továbbá az otthoni egyetemi rendszerhez hasonlóan eléggé az ő kezükben van, hogy mit is tanulnak érdeklődésüktől függően. Persze vannak azért kötelező tárgyak, olyan nincs, hogy valaki nem szereti a matematikát, és így egész gimnázium alatt nincs egy olyan órája sem. De például a nyelvtanulásban is elég nagy a szabadság, finn, svéd és angol kötelezők, azon kívül a diákok szabadon választanak. Nyilván fontos, hogy segítsék is az órarendek összeállításában a diákokat, vannak az iskolában emberek, akikhez bátran fordulhatnak. És még a szabadság egy fontos eleme, hogy ha egy másik iskolában tanuló diák azt mondja, hogy ő szeretne pl. franciát tanulni, de náluk nincs, akkor se történik semmi baj, átjárhat ide, ahol tanítanak. Egyszóval jó együttműködés van a város iskolái között.

Az eddig látott órák sem térnek el túlzottan az otthoniaktól, bár itt eléggé dominál az a nyelvtanításban, hogy bizony nyugodtan lehet az anyanyelvet segítségül hívni, nincs az a kényszer, mint néha otthon, hogy muszáj bármi áron az idegen nyelven beszélni. Igazán nem merem megítélni, hogy melyik megközelítés a helyesebb, inkább csak szeretném ezt is objektíven megjegyezni, hogy itt ez van.

Az általánosban hozzánk hasonlóan 45 perc egy óra, a gimnáziumban kicsit hosszabbak, ott 75 percek vannak.

Infrastrukturálisan azért sokszor jobban állnak nálunk, emiatt sokszor van online számonkérés, hiszen van min megvalósítani. Jómagam is kaptam egy laptopot a félévre, amit bátran használhatok az iskolában. Szintén nagy előny, hogy a tanárok látszik, hogy követik a fejlődést, jól használják az új lehetőségeket. Példának okáért itt tényleg vannak használva az interaktív táblák, nem csak vetítővászonként funkcionálnak.

És ennél a fejlődésnél van egy olyan elem, amit már most ki szeretnék emelni, és itt vállalom is a véleményem. Mégpedig az a tény, hogy a tanárok meg vannak anyagilag és morálisan is becsülve. És ennek bizony rengeteg a jótékony hatása. Elgondolkodtató, hogy majdnem 30 év tanítás után miért mondja még mindig azt a koordinátorom, hogy ő szívesen rászán a hétvégéből is pár órát a készülésre, és hogy úgy egyáltalán örömmel jön ide nap mint nap. Jól látszik, hogy ő nem havi kb. 500 eurót kap a munkájáért, és nem hallja azt lépten-nyomon, hogy "a hülye tanár" és hasonlók.

És rögtön jön a siker másik fontos összetevője: a diákok. Nincs itt sem csoda, ők is ugyanolyan fiatalok, mint bárki más a világban, beszélgetnek órán, nyomkodják a telefonjukat, befestik kékre a hajukat stb. De mindezek mellett mégis megvan bennük a motiváció, hogy tanuljanak, és látszik, hogy akarnak tudni, és valamire jutni majd az életben.

Végezetül pedig mindezek mögött áll az is, hogy a társadalom és a politika is akarja a jól működő, sikeres oktatást. Ahogy kivettem a beszélgetésekből, ez egy régóta jól működő rendszer, amit néha finomítanak, hogy kövessék a fejlődést. De ennyi, nincs négy évente teljesen új oktatási rendszer, vadabbnál vadabb ötletekkel.

Saját élmények folytatása: 

Visszatérve még hétfőn voltam benn két órán, ezek egyikén aktívan is részt kellett venni, segítettem a lektornak a szóbeli nyelvvizsgára készítésben. Elég hosszú nap volt, utána mire hazajöttem nem is történt túl sok dolog. 

Kedden szintén voltam órákat látogatni, illetve ekkor tartottam egy prezentációt is Magyarországról. Érdeklődve fogadták a diákok, meg a kérdésekkel sikerült is belevonni őket az egészbe. Napról napra egyre több kollégával sikerül megismerkedni is, mindannyian kedvesen fogadnak, és érdeklődnek is. Az egyik főleg megörült nekem, megkért, hogy szerdán a próbaérettségin legyek benn felügyelő. Megtettem természetesen szívesen, nem jelentett ez semmi vészes munkát. 

Szerdán így ez volt az egyik fő program, valamint találkoztunk a társmentorommal is, aki az általánosban van, vele is megbeszéltük a terveket. Ráadásul nagyon kedves volt, meghívott, hogy járjak a kicsikhez a kezdő svédes órájára, úgyhogy van esély, hogy a félév alatt egy picikét a svédbe is belekóstoljak. De természetesen továbbra is a finn a fő cél, ha minden igaz, jövő héten lesznek is már belőle óráim. Iskola után még egy örömteli pillanat volt, hogy sikerült jó áron narancsot is vennem. A piac ugyanis kettő körül zár, és a megmaradt dolgokat nem dobják ki, hanem elég potom pénzért még árulják, amíg elfogy. Dicséretes ötlet. A piac alatt a város főterét kell érteni, praktikus olyan szempontból is, hogy minden busz megáll itt, szóval könnyen át lehet bármiről bármire szállni. Szerda este még volt egy kis program, ellátogattam a magyar tanszék estjére, aminek a Magyar Kultúra Napja volt az apropója. Jóleső érzés volt picit beszélni magyarul is, a mindennapokban erre úgysincs alkalmam. Illetve törekszem arra, hogy egy-egy közösségi programot jól megragadjak, hogy ilyen szempontból is jól telhessen ez a félév. Ha minden igaz, lesz például jövő szerdán korcsolyázás az Erasmusosoknak, oda el akarok majd látogatni. Kicsit nehezebb így az ismerkedés, hiszen a legtöbben hallgatók, akik ismerik egymást az egyetemről, valamint nekik sokszor a bulizás jelenti a programot. Nyilván én nem fogok csütörtök 22 órától diszkóba menni úgy, hogy másnap reggel nyolckor órám van. De elég nagy ez a város, vannak így is jó lehetőségek egy-egy szabadidős programra, egy pillanatig sem panaszkodom.

Tulajdonképp a csütörtök telt el elég csendes mederben, akkor nem sok kiemelkedő dolog volt. Talán annyi, hogy sikerült jövő szerdára időpontot szerezni az önkormányzathoz, mert be kell majd jelentkeznem, hogy viszonylag hosszabb időt töltök Finnországban. Még munka után voltam a városi könyvtárban beiratkozni, itt újabb dicséretes dolog, hogy ez is ingyenes, igyekeznek támogatni ezzel is, hogy olvassanak az emberek.

Pénteken délelőtt az általános iskolában voltam, jó volt látni a fiatalabb korosztályt is, illetve az ő óráikat. Iskola után megejtettem egy kis bevásárlást, minden bizonnyal máskor is megcélzom majd a Lidlt, mert valamivel olcsóbb a többi boltnál. És hát nekem sajnos nagyon fontos szempont a pénz, mert nem éppen hatalmas az ösztöndíj, az ország viszont igencsak drága. Figyelem is közben a lehetőségeket egy-egy kisebb munkára, amivel némi plusz pénzre is szert tehetnék.

Még péntek estére kaptam meghívást a koordinátoromékhoz vacsorára, ahol ott volt néhány barátjuk is. Nagyon szuperül telt az este, finomakat ettünk, rizottó volt a főétel és hozzá tiramisu. Jól el is beszélgettünk, sokat érdeklődtek Magyarországról, valamint én is sokat hallottam Finnországról. El is telt az idő, így volt alkalmam látni a péntek éjjeli közlekedést (a hét többi napján nincs éjjel tömegközlekedés).

A hétvégére nem sok terv volt/van, ma kicsit bejártam a környéket. Holnap meg kipróbálom a híres mosodát, meg a hétfői vizsgára végiggondolom, hogy milyen témákról beszélgessek majd a diákokkal.

Hát azt hiszem, ez lett most egy igazán hosszú bejegyzés, de legalább sikerült eljutnom a mostani pillanatig, innen már csak a frissítgetés lesz egy nagyon fontos feladatom.