Vizsgahét - 1. nap

A hétvégi lustálkodás után következett is az újabb hét, ami újabb érdekes tapasztalatokkal kecsegtetett, hiszen ezen a héten nincs most oktatás, hanem vizsgáznak a gimnazisták. Először leírom a vizsgákhoz kapcsolódó élményeket, így aki csak az oktatási tapasztalatok iránt érdeklődik, annak elég ezt elolvasnia.

Élmények a finn oktatásban:

Reggel a szokásos negyed kilencre mentem is az iskolába, ahol az első program a szóbeli rész volt. Itt az igazán lényegi rész a koordinátoromé volt, ugyanis ő beszélgetett el kis csoportokban a diákokkal az elmúlt hónapok élményeiről, kritikát mondhattak magukról és az órákról is. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet, hogy le lehet így ülni a diákokkal és megbeszélni a tapasztalatokat, és mindebből mindkét fél épül is. A szóbeli másik fele volt az én részem, ide a koordinátoromnál végzett csoportok jöttek szépen sorban, és csak teljesen általánosan beszélgettünk csoportonként kb. 10 percet (család, hobbi, tanulás, hasonló témák). Jó tapasztalat volt nagyon, annak főleg örültem, hogy sikerült irányítani úgy a beszélgetéseket, hogy valóban kapjak néhány perc alatt többé-kevésbé képet a diákok tudásáról. Sokan nagyon motiváltan és kommunikatívan álltak hozzá a feladathoz, így sok beszélgetés határozottan jó élmény volt. Annak külön örültem, hogy van egy extrém módon visszahúzódó lány is a csoportban (már a koordinátoromat is nagyon foglalkoztatja, hogy miért ilyen félénk vajon), és őt is sikerült jól beszédre bírni. Természetesen volt az éremnek azért másik oldala is, többen be kell vallani igencsak gyengék voltak, néha már a kérdés megértése is nehézséget jelentett. Értékelés szempontjából annyi történt, hogy három fokozatú skálán értékeltem minden diákot a csoportban (nagyon jó - jó - átmehet) és az első kategóriát kiérdemlők 3, a második kategóriát kiérdemlők pedig 1 plusz ponttal gazdagodtak a vizsgán. Még annyi személyes örömöm volt ezalatt, hogy néha a diákoknak nagyon nem jutott eszükbe egy-egy dolog franciául, és olyankor természetes módon elmondták finnül, és néha sikerült is ezt megértenem. Természetesen utána megbeszéltük az adott dolgot franciául, hisz ez a vizsga róluk szólt.

Miután ez lement, sprinteltem is a földszintre ismét vizsgát felügyelni, ahol már zajlott egy orosz írásbeli vizsga. Hozzájuk csatlakoztak a mi franciásaink kis idő múltán. Volt egy olvasott szövegértés feladat, egy íráskészség, valamint egy nyelvtanra épülő lyukas szöveg a feladatlapon. Elég gyorsan végeztek is, hivatalosan délig tartott a vizsga, valójában 11:30-kor zártam már a termet. Mivel folyamatosan adták be, ki tudtam használni az időt, és az íráskészséget gyakorlatilag a vizsga alatt át is néztem. Természetesen ma a koordinátorom fog még egy alaposabb javítást is végezni.

Délután pedig megkaptam a másik két feladat javítókulcsát is, így ezeket is tudtam javítani. Jól jött a javítókulcs, mert a szövegértési feladatban a válaszok finnül voltak. És a javításkor lett egy érdekes élményem is. Egyszerű magyar tanár módjára kijavítottam a feladatlapokat, a jó válaszokat kipipáltam, a rosszakat aláhúztam. Délután adom büszkén a koordinátoromnak, aki csak elneveti magát hirtelen. Kiderült, hogy Finnországban a javítás úgy történik ,hogy a jó válasz mellé húznak egy függőleges vonalat, a rosszat pedig kipipálják. Nevetett is, hogy sok gyerek fog először sokkot kapni, ha meglátja ezt. Sebaj, megtanultam, következő alkalommal már finnesen javítok.

Ezek voltak a mai szorosan iskolához kapcsolódó élmények, a továbbiakban még pár személyesebb élményt is leírok, akit érdekel, olvasson természetesen tovább.

Személyesebb élmények:

Iskola közben elfoglalt főleg a vizsga, de az ebéd például megint jó élményekkel szolgált. Jókat beszélgettünk a kollégákkal, és külön öröm volt, hogy az orosz szakos tanárnő megkérdezte, hogy április vége felé elvállalnám-e, hogy harmadik tanárként elmegyek a csereútjukra Szentpétervárra. Mondta, hogy nem igazán találnak embert, mert sok vele azért a munka, engem se akar terhelni, ha én nem akarom. Én meg mondtam neki, hogy még szép, hogy állok elébe, nem gond az sem, hogy egész sok munkával fog járni. Most őszintén, otthonról egy vagyon lenne Pétervárt megjárni, most meg itt a kiváló lehetőség, buta volnék nem élni vele. Még ez közel sem 100%, de jó esély csillant fel, hogy tényleg eljussak, ez volt az egyik fő álom erre a félévre.

Még délután mindennel végezve volt konzultációnk a koordinátorommal, átbeszéltük a heti programot, hogy mikor segítsek neki a felügyeletben. Plusz felajánlotta, hogy péntek délután elmehetünk egy igazi finn tóparti szaunázós helyre, ami úgy működik, hogy ülsz a szaunában, ha elég, kirohansz, bele a hideg vízbe, és utána vissza a szaunába. Kíváncsi leszek, hogy fog ez menni, de hát ha már Finnországban vagyok, illik ezt kipróbálni.

És még egy kulturális ismeret mára: mondtam ebédnél a többieknek, hogy mennyire fura ez a hatalmas imádatuk a tej irányába. Elmesélték, hogy mindez arra megy vissza, hogy a kevés napsütés miatt rengetegen szenvedtek D vitaminhiányban itt. És kb. az 50-es években elkezdtek azon gondolkodni, hogy ezen hogy tudnak javítani. Emiatt kerestek olyan élelmiszert, amelyhez hozzáadhatják a vitamint, és így bekerül mindenki szervezetébe. Mivel a felszívódáshoz kalciumra van szükség, és abból van a tejben, így a tejre esett a választás. Természetesen azóta rájöttek, hogy sok más tejtermékkel is megoldható mindez, de már annyira megszokták a tejfogyasztást, hogy mindenkinek szerves része az életének. Joggal merülhet fel a kérdés pár emberben, hogy mi van a laktózérzékenyekkel, természetesen van laktózmentes tej is, ami alig drágább ráadásul.

Az iskolában végezve végre rászántam magam, hogy kicsit felüljek a buszra, ami a kikötőbe megy, és így szét tudtam nézni ott, valamint láttam a várat is, ami a város egyik fő jelképe. Tetszetős vár kívülről, a félév alatt mindenképp szeretném majd belülről is látni. Készítettem pár fotót, ezeket mindjárt igyekszem Facebookra is feltenni.

Hazafelé még beugrottam a Lidlbe, venni tejet (mégis mi mást), utána pedig hazajöttem. Most még szép lassan nekiállok a jövő héttől kezdődő órákon gondolkodni, kérte a koordinátorom, hogy már most héten is beszéljünk kicsit az ötletekről.

Ha valakit érdekel, az elmúlt pár bevásárlás alapján tudok írni néhány árat, amiből azért látszik, hogy drágább ország ez, mint Magyarország, viszont sajnos egyúttal az is feltűnhet, hogy közel sem annyival drágább, mint amennyivel többek itt a fizetések....

• Tej (3,5%): 88 cent / liter (a másfelest 60-ért is meg lehet kapni, ha valaki szereti)
• Tojás (10 db): 1,25 €
• Margarin: 80 cent / kiló
• Kenyér (a klasszikus finn rozskenyér): 1,5 - 2 € / kiló
• Banán (akciósan): 1,2 € / kiló
• Sajt: 3,5 € / kilótól
• Szalámi: 6 € / kilótól
• Joghurt: 20 centtől
• Benzin (ezt nem vettem, csak megfigyeltem): 1,4 - 1,5 € / liter

Tulajdonképp ami eddig látványosan drágább, mint otthon, az a lakhatás. Ebben a két szobás lakásban fizetünk fejenként 400 eurót, tehát összesen 800 euró egy kb. 50 négyzetméteres lakás kedvezményesen diákoknak a külvárosban.

Mára ennyi, ha gyűlnek újabb hasznos élmények a héten, folytatom mindenképp az írást.