Vizsgahét - folytatás

Szerencsére az utóbbi pár napban is voltak jó események, amiket érdemes ide "papírra vetnem". Hétfővel fejeztem be az események mesélését, és azóta is zajlik a mi kis vizsgahetünk. 

Kedden elég szabad délelőttöm volt, akkor csak itthon lustálkodtam. Délre voltam hivatalos az igazgatónkhoz találkozóra. Igazán nem történt semmi különös, csak szerette volna, ha kicsit úgymond bemutatkozunk egymásnak, és beszélgetünk valamennyit. Értékeltem a gesztust, és örülök, hogy ilyen korrekt és kedves igazgatónk van. Utána volt találkozónk a koordinátorommal is, rám bízta a hétfői vizsgák javításának egy részét. Illetve az osztályzás is az én dolgom lett, amiről az alábbiak a tapasztalatok:

Tapasztalatok az oktatásból:

Számomra igencsak furcsa dolog, hogy Finnországban 4 és 10 között vannak a jegyek. Továbbá vannak törtek is, azaz lehet 4, 4+, 4 1/2, 5-, 5, 5+, 5 1/2 és így tovább. Tehát lényegében negyed jegyével haladnak felfelé a lehetőségek. Szerencsére ebben nem voltam teljesen magamra hagyva, van egy ügyes kis honlap, ami segít. Ha valakit konkrétan érdekel, erről van szó: 

http://opinnot.net/yleiset/arvosana.php

Csupán annyi a teendő, hogy az első sorban megadjuk a maximális pontszámot, a másodikban az százalékot, amitől már átmegy egy adott dolgozat, a harmadikban pedig értelemszerűen az elért pontszámot. És utána az oldal végzi is ügyesen a dolgát.

Saját élmények folytatása:

Délután elkészültem a javítással, osztályzással, és utána ellátogattam egy érdekesnek ígérkező programra. Három órától volt az iskola szomszédságában egy előadás az EVS önkéntességről, amit négy itt lévő önkéntes tartott a saját tapasztalataira alapozva. Azt hiszem ez egy rettentő jó döntés volt, hogy elmentem, egyrészt valóban jó volt az előadás, hallottam sok érdekeset, másrészt mint kiderült, jó lehetőség volt ismerkedni is. Mivel nem voltunk túl sokan, volt lehetőség elbeszélgetni az önkéntesekkel az előadások után is. És végül főleg jól alakult, mert elhívtak, hogy menjek el velük beülni valahova egy kicsit. Örültem nagyon a lehetőségnek, főleg mivel kiderült, hogy tényleg nagyon szimpatikus emberekhez van szerencsém. Őszintén remélem, hogy összejön néha még egy-egy találkozó velük az ittlétem alatt. A hely, ahova elmentünk, egy nagyon szimpatikus bár, magyarra fordítva kb. "új gyógyszertár" a neve. És abszolút olyan stílusa, berendezése is. Külön tetszett, hogy idelátogatók hozhatnak sörös üvegeket a hazájukból, rengetegféle üveg volt már kirakva a polcokra. A választásom egy itteni sörre esett, gondoltam mindenképp illik kipróbálni a város saját sörét. Nem túl meglepő módon Aura a neve. Ehhez tudni kell, hogy a Turkut keresztülszelő folyó az Aurajoki, és ebből kifolyólag sok mindennek a nevében benne van az Aura. Teljesen korrekt sör volt, igazán nincs benne extra, de csalódást sem okozott. Mondjuk igyekeztem is kiélvezni minden cseppjét, elég drága mulatság egy bár Finnországban, 6,2 eurót kellett leszurkolnom ezért a 4 deciért. De mondom, tényleg nagyon szuper program volt, kétségkívül megérte az időt és pénzt is.

Szerdán délelőtt voltam az általános iskolában, még múltkor megígértem az egyik németes kollégának, hogy bemegyek az órájára, amikor tudok. Valószínűleg ez hosszabb távon is szerda lesz. Jó óra volt, meg főleg jól esett már kicsit a németet is elővenni, mert azért igencsak az angol és francia dominálnak a mindennapjaimban. Mondjuk a csoport egy részének sok újat nem tudunk mondani, van olyan diák, akinek német az apukája, egy másik meg öt évet élt Ausztriában. 

Iskolai tapasztalat: 

Viszont az tanulságos volt, hogy van a csoportban egy hiperaktív diák is. Mondta a tanárnő, hogy ezzel ő igencsak küzd, mert bizony nagyon megnehezíti az órát. Viszont az otthoni helyzettel ellentétben az hatalmas segítség, hogy van megfelelő számú és tudású szakember az iskolában, aki tud velük külön foglalkozni. Így azért rögtön megvalósíthatóbb az a bizonyos integráció.

Saját élmények:

A német órát követően átmentem a gimnáziumi részre, ott segítettem továbbra is a javításokban, bár szerencsére nem volt sok. Kettőre pedig mentünk a civil szolgálatos kollégával a hivatalba (kb. az otthoni Kormányhivatalnak felel meg szerintem), ugyanis a szabályok értelmében be kell jelentkezni, ha 90 napnál többet tartózkodik valaki Finnországban. Érdekes kulturális tapasztalat volt, hogy várnunk kellett, ugyanis egy meglehetősen népes társaság volt előttünk hasonló ügyet intézni. Miika rögtön rá is vágta, hogy "na ezek biztos oroszok lesznek". Kijöttek, és kiderült, hogy valóban azok. Meséltem ma a szituációt a koordinátoromnak, csak nevetett az egészen, és elmagyarázta, hogy bizony nem mindig a legjobb a megítélése az idetelepülő oroszoknak, és sajnos ezért ők is sokat tesznek. Persze hangsúlyozta, hogy van sok pozitív ellenpélda is, félreértés ne essék. Utána nekem könnyen ment az ügyintézés, max. 10 percet voltunk talán benn. De nem is féltem, gondoltam, hogy nem lesz gond, szabályosan vagyok itt gyakorlat céljából, ráadásul EU-s állampolgárságom van. Miután mindezt elintéztem, kicsit hazajöttem lepakolni. Este pedig elnéztem egy erasmusos programra, korcsolyázást szerveztek. Nagyon szuper a hely, szabadtéren van kialakítva egy kb. 500 méteres kör alakú pálya, ami nyáron görkorisoknak van, télen pedig jégkorira szolgál. Sajnos a tehetségem még mindig a régi, azaz nincs, de annyit kihoztam magamból, amennyit nagyon kellett, és el se estem egyszer sem. Plusz szimpatikus emberek voltak még ott, jól esett ez a kimozdulás is. És még itt jegyezném még meg azt, ami két hete nagyon tetszik már: a tiszta levegő. Olyan jól esik kinn lenni, itt tényleg jó minden egyes levegővétel.

Ma reggel mentem szorgosan nyolc órára az általánosba, ahol a nyolcadikosokkal volt francia óránk. Segítettem elég sokat, mert kellett gyakorolni a bemutatkozásokat, és azt most tudták csinálni velem, mint idegennel. Egyébként is tanulságos volt az óra, gyakorlatilag egyfajta portfóliót is készítenek a gyerekek, egy mappába gyűjtenek minden fontos dokumentumot. Plusz van egy olyan lapjuk, amin különféle feladatok teljesítését vezethetik (mint pl. a mai bemutatkozások). Szóval ilyeneket is írtam alá szorgosan. Jaj és okos dolog, hogy óra elején mindig tart valaki egy kis előadást Franciaország valamilyen érdekes dolgáról, vagy egy másik frankofón országról. 

Az órák végeztével mentem át a gimnáziumba, ahol a spanyol próbaérettségit felügyeltem, ez volt a leghosszabb program mára. Szerencsére sikerült jól eltölteni az időt, egyrészt kigondoltam a délutáni magyar órát, másrészt pedig azt hiszem most már elég jól összeállt a fejemben a kis februári projektem, miszerint meglátogatom Tallinnt. Tudni kell, hogy a 8. hét síszünet az iskolában, és ezt mindenképp ki szeretném használni némi kimozdulásra. Agyaltam sokat már, és végül arra jutottam, hogy most Tallinn lesz az első állomás. Kinéztem már a kompokat is (szerencsére hétközben barátibbak az árak), illetve még publikálnom kell a Couchsurfingen, hogy keresek két éjszakára szállásadót.

A felügyelet után gyorsan kijavítottam még pár tesztet, de ez könnyű volt, mert csak a sablont kellett rátenni a lapokra, és már meg is volt minden helyes válasz. Onnan pedig átmentem a könyvtárba, hogy végre sor kerüljön az első finn órámra! Flóra jóvoltából sikerült összehozni mindezt egy Tomi nevű sráccal, aki pedig magyart tanul az egyetemen, így jó lehetőség nyílik a tandem tanulásra. Őt hatalmas dicséret illeti, nagyon jól érti a nyelvet és jól is beszél. Hát bevallom én keményen megizzadtam a magam részénél, de azért kihoztam magamból néhány érthető dolgot legalább. Sokat kell még nagyon tanulni, az biztos. Még szerencse, hogy a motiváció megvan, remélem ez eredményre is fog vezetni. 

Utána még kicsit nézelődtem kicsit a könyvtárban, és végül kikölcsönöztem két DVD-t, amin finn filmek vannak. Szerencsére van hozzájuk angol felirat is. Bízom benne, hogy ez is jó módja lesz egy kis nyelvgyakorlásnak.

Holnap délelőtt ismét általános iskola a program, utána egy kis felügyelet, és délután tényleg jön a várva várt szauna+tó program. Amint lesznek újabb érdekes események, jelentkezem bejegyzéssel is.

Zárásképp próbálok pár meglátást leírni, amit az utóbbi időben tettem a finnek kapcsán. Hangsúlyoznám, hogy ez csak egy-egy apró észrevétel, nem akarok ez alapján 5,5 millió embert egy kalap alá venni.

• Szerintem már az étkezésről szóló részeknél feltűnhetett, de egészében véve is igencsak egészséges módon igyekeznek élni. Otthonhoz képest lényegesen kevesebb dohányzó embert látok, sokan járnak biciklivel, és űznek egyéb sportokat is (kocogás, sífutás, korcsolya stb.).
• Picit számomra zavaró dolog, hogy a zsebkendővel nem túl jó viszonyt ápolnak, sokszor hallok embereket össze-vissza szipogni mindenfelé.
• Magyarként furcsa, hogy szinte sehol nincs zászló, még a közintézményeken sem. Az összes zászló, amit láttam eddig, az néhány városi zászló pl. a városházán, valamint egy-egy hídon. Illetve idén még hozzájön ehhez a sok Suomi100-as zászló, tényleg úgy látom, hogy méltóképpen akarják megünnepelni az ország 100. születésnapját.
• Az iskolában nincs kinn semmilyen jelkép, fura ahhoz képest, hogy nálunk a címer kötelező kellék.
• Egyre inkább azt érzem, hogy nem teljesen helytálló az, hogy a finnek bezárkózott és mogorva emberek. Szerintem nagyon is kedvesek, érdeklődők tudnak lenni. Talán egyedül a kapcsolatteremtés nem mindig az erősségük. De ha valaki nyitott feléjük, kezdeményezi a beszélgetést, akkor sok jó élménnyel gazdagodhat.
• Szeretik a szerencsejátékot, sokfelé vannak játékgépek (pl. boltokban is), és általában van is náluk ember.
• Hasznos intézmény az úgynevezett R Kioski, ami kb. ellátja azt a feladatot, amit nálunk valaha a szatócs boltok. Van itt újság, ennivaló, telefonkártya, postai csomagokat itt kell átvenni, stb, stb.
• Bár van lehetőség a nyelvben a magázódásra, ez csak nagyon formális helyzetekben szokás, amúgy tegezik egymást. Érdekes volt nekem, hogy idősebbeknek, rangban felettem állóknak, meg úgy egyáltalán idegeneknek csak simán úgy köszönjek, hogy "Hei!", vagy "Moi!".