A harmadik hét

A legutóbbi bejegyzés még február 6-al ért véget, összeszedem még röviden az azóta történteket is.

Kedden kicsit tovább aludhattam, utána 10-kor benéztem kíváncsiságból az egyik svéd órára. Az a csoport biztos nem nekem való lesz, ők már igencsak jól állnak három év tanulás után. Viszont így is kellemes volt a meglepetés, hogy az angol és német alapján valóban milyen sok dolgot sikerült kikövetkeztetnem. Utána még átmentem a gimnáziumba, beszéltünk kicsit a koordinátorommal a másnapi teendőkről, valamint nekiálltam elkészíteni a feladatokat a csütörtöki órára. Egész gyorsan meg is lett, a szókincs feldolgozása volt az én részem, ahhoz készítettem pár feladatot. Hosszabb távon is úgy lesz minden bizonnyal, hogy felosztjuk az órákat egymás között, és így közösen tartjuk. Bár lesznek alkalmak, amikor máshova megyek, mert a másik gimnáziumi tanárnőnek egy elég népes 35 fős csoportja van, így ő is biztos fog néha kérni a segítségemből.

Az iskola után voltam a könyvtárban, találkoztunk az egyik EVS-es ismerőssel, valamint utána volt finnem is. Van még egy srác, aki tanul magyarul, így vele is sikerült egy tandemet összehozni, annyi, hogy vele majd csak kéthetente találkozunk. Elég küzdelmes továbbra is ez a finn nyelv számomra, nem egy könnyű vállalkozás. A srácot ellentétben dicséret illeti, ő igencsak jól áll már a magyarral.

Szerdán még volt egy kis megbeszélés az óránk előtt, utána pedig lehetett végre találkozni a (számomra) új csoporttal. Itt annyi volt a feladatom, hogy bemutassam szintén a Magyarországról szóló prezentációt, az óra nagy része a koordinátoromé volt. Itt el is érkeztünk arra a pontra, hogy összeszedjem az eheti szakmai észrevételeket.

Iskolai tapasztalatok:

Még a keddi svéd órának volt egy olyan haszna is, hogy láthattam a segítő tanárt "működés közben". Van ugyanis egy diszlexiás is a csoportban, és ilyenkor benn van ez a tanárnő is, aki mellette ül és segíti őt külön a munkában. Ráadásul nem is ő az egyetlen ilyen, így valóban jobban megvalósítható, hogy a tanulási nehézséggel küzdők is részesei legyenek a csoportoknak.

A svéd másik tanulsága volt, hogy itt jobban kihasználják az interaktív táblát, amiben sokat segít, hogy automatikusan a könyvekhez vannak ilyen tananyagok, és nem a tanártól várják el, hogy több órán át állítson össze valamit, ami az órán kb. 5 perc.

Szerdán az óra lényegi része a szervezés, megbeszélés volt. Jónak tartom nagyon az ötletet, hogy sok szabályt közösen hoznak meg a diákokkal, például azt, hogy nehezebb vizsgát akarnak-e majd, vagy időközben több dolgozatot és ezért cserébe könnyebb vizsgát. Valamint a tervezett programot is átbeszélik, a projekthez kialakítják a csoportokat. Nagy előnye mindennek a koordinátorom szerint is, hogy kevesebb a konfliktus, hiszen úgy zajlik az óra, hogy az elvileg mindkét fél számára megfelelő.

Most már jobban látom a hosszabb távú folyamatokat/terveket is így, hogy eltöltöttem már egy kicsit több időt itt. Így például látom már, hogy mindig van a kurzusoknak egy olyan eleme is, hogy valamilyen projektet kell megvalósítani a diákoknak. Nálunk például majd házat kell nekünk kiadnia minden csoportnak. Elég jól reagáltak a feladatra, főleg így, hogy életszerű. Kicsit igazán szakmai oldalról nézve jól beleillik mindez a mostani nyelvoktatásba, amikor valamilyen feladatot kell a nyelvvel végrehajtania a tanulónak. 

Ha valakit érdekelnek a részletek, ez a Referenciakeret.

Hasonló gondolat van az általánosban is, ezt mindig elfelejtettem eddig leírni. Ott gyűjteniük kell a diákoknak minden fontos dokumentumot, amit készítenek/kapnak az év során egy mappába. Ennek eredményeképp a végén nekik is lesz gyakorlatilag egy portfóliójuk. Ráadásul néhány havonta van is beszélgetés a tanárnővel, ahol a kölcsönös értékelést is megteszik egyesével. Valljuk be őszintén, így könnyebb elvárni később tőlük portfóliót, hogy már általánosban is találkoznak a dologgal, mint mondjuk nálunk, ahol sok 50 feletti tanárnak is kiadták a feladatot, hogy akkor produkáljon hirtelen a semmiből egy reflektív portfóliót.

Még végül az érettségi kapcsán tanulok sok újdonságot. Azt már eddig is említettem, hogy szépen tantárgyanként igyekeznek bevezetni az online érettségit, és ennek persze megvannak az előnyei / hátrányai is. Mellette viszont az lepett meg nagyon, hogy gyakorlatilag zajlik már az érettségi a végzősöknek. Kicsit van még párhuzamos időszak ilyenkor, amikor még van egy-egy tanítási órájuk is, de mellette már elkezdtek érettségizni is. Furcsa volt ez magyarként, ahol ugye csak május legelején indul be a dolog, de akkor viszont ipari mennyiségben. Igazán ez most pénteken derült ki, amikor ajánlottam a koordinátoromnak, hogy segítek a felügyeletben, és mondta, hogy sajnos nem tehetem, mert ez az éles érettségi és itt kizárólag ő jogosult benn lenni. Elég szigorú a szabályzat, gyakorlatilag arra van kárhoztatva, hogy üljön, és nézzen, mert nem szabad neki sem semmilyen eszközt bevinni. Elvileg azért könyvet szabad. De ha már eszközök, kezd úgy állni a dolog, hogy a karórákat is megtiltják, ugyanis van már néhány diák, akinek iWatch-ja van, és ez újabb kérdéseket vet fel.

Végezetül egy élmény, hogy látszódjon, bizony itt is van sok nehézség is. Hasonlóan a mi e-naplóinkhoz, van egy Wilma nevű rendszer a turkui iskolákban, ahol történik az adminisztráció. Bár ennek még bővebbek a szolgáltatásai, pl. a házit is ezen keresztül kapják a diákok. Érthető módon az esetleges hiányzásokat, késéseket azonnal kötelesek itt is beírni a tanárok, hiszen ez fontos, ha véletlen valamilyen baj éri a diákot. Jelenleg is megtörtént, hogy az egyik kolléganő beírt egy diákot későnek, mert valóban késve érkezett. Erre pedig kapott egy igencsak felháborodott levelet az anyukától, hogy mégis hogy képzelte beírni az ő drága gyermekét. A szabály szerint ő köteles 24 órán belül reagálni erre, így tegnap összeült a tanáriban a kupaktanács, hogy mit is írjon vissza. Nem mondom, azért volt bosszankodás a helyzet miatt sok tanár részéről, néhány kevésbé választékos szó is elhangzott... Úgyhogy sajnos itt is megvannak időnként a konfliktusok az oktatás különböző szereplői között.

Saját élmények folytatása:

Csütörtökön szokásos módon kezdtem az általános iskolában, a két reggeli francia után még maradtam egy svédre is. Utána megtartottuk a következő közös óránkat is, ami szintén jó élményt jelentett. Egyúttal beszéltünk a jövő heti programról is, nagy segítség, hogy olyan anyag lesz, amit a tanítási gyakorlatomon is tanítottam, így már sok feladat készen áll hozzá.

Az iskolai teendők után volt a másik tandempartneremmel is magyar/finn óránk. Most a változatosság kedvéért egy kávézóba mentünk el, ami rendkívül jó hangulatú a belvárosban. Ha minden igaz, hamarosan az alábbi blogon meg is fog jelenni az élménybeszámolóm, többek közt erről is:  Külön meglepetés volt még, hogy a kiszolgáló lány tudott magyarul is, ugyanis magyar szakos az egyetemen.

Pénteken reggel mentem ismét az általánosba, ahol a két francia után beültem még az angolra is, ami annyiból hasznos volt, hogy láthattam, milyen online feladatok vannak a tankönyvhöz pluszban. Utána a gimnáziumban folytattam még a készülést a hétfői órára. Muszáj ezeket ott csinálni, mert csupán egyetlen példány van sajnos a könyvből, így azt nem szabad hazahoznom. Közben az ebédhez menet volt még egy apró közjáték, mert sajnos véget ért a szerencsém, és dobtam egy óriási hátast a jégen. Semmi bajom nem lett szerencsére, kínomban én is röhögtem csak magamon. Hazafelé még beugrottam a Lidlbe egy szokásos olcsó bevásárlást megejteni. Sajnos az a bizonyos pénz az ittlétem egyetlen negatívuma, rettentően be kell osztani minden centet, és bizony ennyi időre a munkakeresés sem olyan egyszerű. Főleg úgy, hogy csak kevesebbet érek rá, hiszen az iskolában kell sokszor lennem, plusz a nyelvtudás hiánya is nagy hátrány. Meglátjuk, mi lesz végül, igyekszem tényleg óvatosan bánni a pénzzel, hogy kitartson júniusig. Igazán csak az az egyetlen vágyam, hogy lássak pár dolgot, ha már itt vagyok, szóval arra próbálom beosztogatni a forrásaimat.

Végezetül egy-két újabb meglátás:

• Okos dolog, hogy a parkolókban nagyon sok helyen vannak konnektorok, így jól ki lehet használni a kocsikon az állóhelyzeti fűtést. Ültem már be ilyen autóba, kényelmes nagyon, hogy nem egy jégverembe kell beülni.
• Sportot illetően már leszűrtem, hogy nem meglepő módon a jégkorong a legnagyobb kedvenc, sokakat látok is reggelenként, hogy náluk az ütő, mert mennek majd edzésre. Ezután még a focit természetesen itt is szeretik, de azért a téli sportok vannak főleg előnyben.
• Dicséretes, hogy nagyon szabálytisztelőek, alig láttam még embereket piroson átmenni eddig. Ilyesmivel így én se szoktam próbálkozni.
• Mivel a nyelvvizsga gyakorlásának része a bemutatkozás, elég sok diák családjáról hallottam már. Általában úgy tűnik, hogy több itt a gyerek, sokan szokták mondani, hogy 2-3, akár 4 testvérük is van. Plusz Európa más országaihoz hasonlóan itt is jellemzően sok a gyerek a bevándorló családokban, így egészében véve nem olyan rossz a gyerekhelyzet szerintem.

Hamarosan ismét igyekszem jelentkezni a hétvége, és az újabb hét élményeivel.