"Bulis napok" a szünet előtt

A legutóbbi bejegyzés még szerda délután született meg, igyekszem onnantól felvenni a fonalat. Még aznap este sikerült eljutni egy jégkorong meccsre jó program gyanánt. Eredetileg is tervem volt, hogy meg szeretnék nézni egy meccset, ha már Finnországban vagyok. Turku első csapatára nem volt sok esély, mert ők nagyon jól állnak az első osztályban, és emiatt drágák a jegyek is. A második számú csapat (TUTO Hockey) is színvonalas azért a másodosztályban, és néha vannak jegyeik diákoknak öt euróért. Ezen felbuzdulva szervezte az egyetem ezt a programot, ahova szerencsére én is mehettem, elég volt a tény, hogy Erasmusos vagyok. Bevallom számomra azért nem überelt egy jó Pick meccset, de mégis jó élmény volt látni egyszer jégkorongot is, főleg Finnországban. Az még sokat javított, hogy a társaságban volt egy cseh srác is, aki jégkorongozik, sőt időnként bíráskodik is, így ő tudott jó meglátásokkal szolgálni.

Csütörtökkel pedig elkezdődtek az iskolában is az érdekes programok. Az itteni rendszerből kifolyólag ez volt a végzősök utolsó napja a gimnáziumban, most már a tanítás számukra véget ért, jönnek az érettségik. Ehhez kapcsolódóan csütörtökön az általánosban sem volt tanítás, nekik sportnapjuk volt. A gimnáziumi programok első része az úgynevezett „Abishow” volt, ami lényegében a mi bolondballagásunkra hasonlít. A végzősök beöltöznek különböző vicces jelmezekbe, és készítenek egy műsort, amibe időnként bevonják a tanárokat is egy-egy feladat erejéig. Például a természettudományos tanároknak képregények alapján kellett készíteniük matematikai/fizikai/stb. szöveges feladatokat. Valamint volt egy rész, ahol egy rajzfilmben a főhős feje az igazgatónkéra volt kicserélve. Természetesen nekem azért nem minden poén jött át a finn tudás híján, de még így is nagyon aranyos és vicces volt a program.

A show után volt idő ebédre, majd következett a másik érdekes esemény, az úgynevezett „penkkarit”. Ebben a város összes középiskolája részt vesz (és persze hasonló esemény zajlik már városokban is), és a végzős diákok teherautók platóján körbemennek párszor a belvárosban. Szerencsénkre a menet többek közt a gimnázium előtt is elhaladt, így még messze se kellett mennünk. Elég nagy tömeg jött ki megnézni a menetet, mondták, hogy ez minden évben fontos esemény. A kisgyerekeknek meg külön öröm, mert a végzősök rengeteg cukorkát is dobálnak a nézelődők közé. Mindezek után még délután megejtettük a heti adag magyar/finn órát, utána már itthon voltam.

Pénteken az általánosban volt még tanítás, így mentem reggel nyolcra. Igencsak szomorú látvány fogadott a tanáriba belépve, ugyanis elromlott a kávéfőző és ez nem kis letargiát váltott ki az összes kollégából. El lehet képzelni milyen hatással van ez egy finnre. Az órán továbbhaladtunk a nyelvvizsgára készüléssel, most az a rész volt, hogy egy adott témáról beszéljenek pár perc felkészülést követően. Szokás szerint vegyes volt az összkép, de erről már úgyis írtam korábban is. Utána a gimnáziumban voltam, pár szóban megbeszéltük a koordinátorommal, hogy mi legyen szünet után. Ebédet követően pedig sort került a másodévesek táncára. Itt ugyanis az a szokás, hogy megünneplik, hogy most már ők a rangidősek az iskolában (így van ez a többi iskolában is). Ennek keretében délelőtt az iskolában mutatják be a táncokat, este van egy bál, ahova a szülők is mennek, végezetül pedig a diákok elmennek egy hajóútra még ünnepelni. Szépek voltak nagyon a táncok, a mi szalagavatóinkhoz képest két nagy különbséget vettem észre. Egyrészt itt több a tánc, kb. öt félét mutatnak be, és elég különböző stílusúakat. Volt klasszikus bécsi keringő, de egész modern is. Másrészt pedig a lányok ruhái színesek, nem egységesen fehérben vannak, hanem volt piros, kék, bézs stb. Azt mindenképp érdemes még leírnom, hogy itt láttam egy jó példát az esélyegyenlőségre, ugyanis van az iskolában egy vak lány is, ettől függetlenül ő is részt vett a táncban, sőt nagyon szépen végig is táncolták a párjával.

Délután volt még egy utolsó érdekes program, ugyanis a tanári karban szokás, hogy a szünet előtt kicsit összeülnek még, megisznak egy-két pohár pezsgőt, és közben elbeszélgetnek. Kedves volt tőlük, hogy szintén meghívtak, így gyorsan elszaladtam venni némi rágcsálnivalót előtte. Jól éreztem magam nagyon, sokszor voltak kollégák, akik szívesen beszélgettek velem is angolul, meg közben legalább igyekeztem a finn tudásom is fejleszteni azzal, hogy kicsit hallgattam az eseményeket. Plusz nagy sztár volt az egyik gyesen levő kolléga, mert ő a kis két és fél hónapos lányával jött be, akit természetesen mindenki körülrajongott. Egész sokáig eltartott a beszélgetés, körülbelül hatkor indult útnak mindenki. Benéztem még hazafelé egy boltba, ahol eredetileg kinéztem, hogy akciós a csoki. Azonban a helyszínen rá kellett jönnöm, hogy ez csak a törzsvásárlói kártyára érvényes és az bizony 8 euróba kerül itt, nem olyan, mint otthon a Clubcard, amije még akkor is van az embernek, ha nem is akarta. Mindegy, amúgy se volt azért rossz áron a csoki, vettem így is belőle.

Tegnap volt egy nemzetközi program, ami hivatalosan fotópályázat volt, de valójában egy jó sétaként is el lehetett tölteni. Egy szűk kétórás túra volt mindez a Virnamäenpuisto nevű parkban, ahol séta közben lehetett természetfotókat készíteni és azokat utána beküldeni. Nagyon szép a park, ilyenkor mindig beigazolódik, hogy Finnország legfőbb látványossága a természet. Ráadásul még az idő is kedvezett szerencsére. Igyekszem még én is kiválogatni egy-két szebb fotót és azt majd feltölteni legalább Facebookra. A nap további része békésen telt el, megejtettem még a bevásárlást a Lidlben, illetve egy kis Skype beszélgetést is sikerült összehozni. Egy következő bejegyzésben pedig remélem már újabb érdekességekről tudok beszámolni, hiszen jövő hétre néhány kimozdulás is tervbe van véve.

Iskolai észrevételek:

Igazán egy gondolat van itt, amit le szeretnék írni, még egy korábbi beszélgetés nyomán a koordinátorommal. Ott mesélte el, hogy mennyire sokat segít a finn oktatáson az, hogy meglehetősen szabad kezet adnak a tanároknak. Ugyanis itt azt feltételezik, hogy azért kapták meg a diplomát, mert képesek is tanítani, anélkül is, hogy felettük álló szervek ezerféle módon megkötnék a kezüket. Természetesen az igazgatónak, sőt a szülőknek is joguk van órát látogatni, de ez nem túlzottan jellemző. Itt igazán a tanár és a diákok közötti együttműködésre alapulnak az órák, ők meghatározzák, hogy mik a célok, és utána dolgoznak az elérésükért. Azt hiszem mindez nagyon sok szempontból dicséretes. Először is jó a tanároknak, hogy tudják megbíznak bennük, kompetensnek tartják őket, és nem jönnek lépten nyomon ellenőrizni, hogy mindent a hatalom elképzelései szerint csinálnak-e. Másrészt így sokkal nagyobb a lehetőség, hogy igazán a diákok és a tanárok érdekei, elképzelései szerint történjen az oktatás. Továbbá pedig rengeteg adminisztrációtól is megszabadulnak, és helyette az oktatásra koncentrálhatnak. Természetesen, mint írtam múltkor, vannak itt is kötelességek, mint például szülői észrevételre reagálni, de így is lényegesen kevesebb.

Közben azért még egy észrevételt megejtenék, amit most pénteken szereztem. Az egyik kollégával beszélgettünk, aki mesélte, hogy végzett művészet szakot is, de mégis maradt a matematika és fizika tanítása mellett. Mint elmondta, fontos motiváció volt ehhez, hogy Finnországban kevés szakma van, ami megbecsültebb anyagilag és morálisan is, mint a tanári. Egyszóval ide valóban nem könnyű bekerülni, és akik mégis megteszik, azok utána szívesen csinálják éveken át, hiszen ez egy kimondottan jó lehetőség.

Végezetül egy észrevétel még Finnországról: Németországhoz hasonlóan itt is működik az az ügyes rendszer, hogy minden flakonon, üvegen, dobozon egész komoly betétdíj van. Környezetvédelem szempontjából ez nagyon jól működik, hiszen mindenkinek megvan a motivációja arra, hogy visszavigye. Ha meg valaki mégis kidobja, jó eséllyel így is visszakerül, mert lesz más, aki ezt felveszi, és visszaviszi. Minderre itt nem is tekintenek úgy, hogy valaki guberál, teljesen normális jelenség, és örülnek, hogy az a doboz is legalább vissza lesz váltva.