Igencsak gyorsan eltelt a
síszünet nagy része már, és nagyon ideje, hogy összefoglaljam a történteket.
Mindezt azért mondom, mert szerencsére több jó programhoz is szerencsém volt,
így van miről írni.
A hétfői nap már jól alakult,
ugyanis van itt a közelben egy klub, ami egy közösségi hely az itt élő sokféle
nemzetiségnek. Egyik jó ismerősöm ide hívott el, hogy ha van időm, segíthetek
nekik a nőnapi program díszleteinek a készítésében. Tulajdonképp annyiról volt
csak szó, hogy pillangókat kellett hajtogatni. Amiért jó volt, az egyértelműen
a társaság. Mivel maga a munka könnyű és igencsak monoton volt, jó alkalom volt
beszélgetni és nagyon jól éreztem magam végeredményben. Utána ismerősöm még elhívott,
hogy menjek el vele az ifjúsági házba, ahol dolgozik önkéntesként. Jó volt
ilyet is látni, szerencsére itt több programot igyekeznek szervezni az odajáró
fiataloknak, így mégis jobban van értelme az egésznek. Gyakorlatilag ezekkel a
programokkal igencsak el is telt a hétfőm.
Kedden került sor az első
kirándulásra, a célpont Tampere volt. Lakosságot tekintve Finnország második
legnagyobb városa, viszont annyira nem ismert a külföldiek körében, mert
elsősorban egy iparvárosról van szó. Mindenesetre Flórától már olyan sok jót
hallottam róla a tapasztalatai alapján, valamint mindössze bő két óra buszútra
van Turkutól, így gondoltam, egy napot mindenképp megér. És ezt utólag is
alátámaszthatom. Alapvetően egy nap alatt be lehet járni az érdekes dolgokat,
de mindenképp megéri őket megnézni. Az elmondások alapján a természet még
nagyon szép a környékén, így jó időben biciklivel biztos jókat lehet még
túrázni. Már egészen a belvárosban is sok a víz, látszik, hogy itt már kezdődik
a finn tóvidék. Szép ráérősen végigjártam gyalog a látványosságokat, amiket
kinéztem. Így sikerült látni a dómot, a főteret (itt található a színház és a
városháza is), egy nagyon kellemes sétányt, az igencsak modern külsejű
könyvtárat, több érdekes templomot (köztük ortodoxot is), a kilátótornyot és
körülötte a vidámparkot (ami sajnos csak nyáron üzemel), valamint végezetül az
ún. Tampere talot, ami lényegében egy kulturális központ, és jelenleg itt áll
kialakítás alatt egy Moomin kiállítás, ami májustól lesz teljes egészében
látogatható. Néha jó volt egy-két helyre betérni, mint például a vásárcsarnok,
mert mostanában beköszöntött az igazi finn tél, és igencsak hideg volt aznap
is. Egészében véve volt szűk 10 órám a városban, és igencsak gyorsan el is
telt, hamar este lett, amikor már sétálhattam is vissza a buszhoz. Ha valaki
erre jár, tudom ajánlani a várost, ráadásul tőlünk az eljutás is nagyon könnyű,
mert a Ryanairnek van közvetlen járata Budapest és Tampere között.
A szerdai nap igencsak nyugodtan
telt, délelőtt elintéztem az adókártyát, hogy ha esetleg bármi bevételt sikerül
időnként szereznem, akkor az lehetséges legyen. Nagy dicsérete Finnországnak,
hogy mindezt sikerült kb. két perc alatt megoldanom, itt nem kell olyan
kálváriát végigjárni, mint otthon pl. egy EU-s biztosítási kártyáért. A nap
nagy részében itthon tevékenykedtem, utána este szintén elballagtam erre a közösségi
helyre, ami a külföldieknek van elsősorban, ugyanis időnként szoktak ott
főzőklubot is csinálni. Most az egyik román ismerősre került a sor, borscs
leves volt a főétel. Ez Romániában mást takar elvileg, mint pl. Oroszországban,
a román és orosz lányok ezt jól tudták is, bevallom nekem újdonság volt ez a
fajta leves. Az egész programnak fontos része, hogy közösen készül el a kaja,
így jól telik el együtt az idő. Szép lassan így elkészítettünk mindent, utána
jóízűen meg is ettük, tehát végeredményben kellemes program volt.
Hazaérkezés után összepakoltam
kicsit, mert tegnap jött az egész szünet egyik fénypontja, a tallinni út. Pár
órára lefeküdtem azért aludni, de ez valóban nem volt sok, ugyanis nincs
éjszakai közlekedés hétköznap, tehát a 3:40-kor induló buszhoz be kellett
sétálnom, ami tőlünk szűk másfél órát jelent. Szerencsére addigra már elállt a
havazás, így mindez elviselhetőbb volt. A Turku-Helsinki buszutat nem túl
meglepő módon végigaludtam gyakorlatilag. Odaérve el kellett sétálnom a
kikötőbe, ez kb. egy fél órás sétát jelent, nagy könnyebbség, hogy
gyakorlatilag csak egyenesen kell menni. 8:30-kor indult a komp, de már ide is
van hamarabb beszállítás, így kb. ¾ 8-kor már a fedélzeten voltunk. Számomra
nagyon-nagyon meglepő volt a látvány, életemben most láttam először belülről
ilyen hatalmas hajót. Van rajta minden, rengeteg étterem és bár, üzletek diszkó
stb. Kellemesen eltelt a két és fél órás út, nyilván a legolcsóbb jegynek van
annyi következménye, hogy nem jár hozzá kabin, tehát ott ül le az ember, ahol
tud, de bőven ki lehetett így is bírni az utat. Még az információ kedvéért
leírom itt gyorsan, hogy az egész utazás úgy történt, hogy az Eckeröline társaságnál volt olyan ajánlat, hogy 14 euró oda-vissza kompút, és a napot
Tallinnban lehet tölteni. Mint látszódni fog, ennél azért több időt is megéri a
városra szánni, de anyagilag verhetetlen volt ez az ajánlat, és nekem sajnos ez
nagyon fontos szempont. 11 körül ért Tallinnba a komp, ahonnan az egyszerűség
kedvéért gyorsan Uberrel mentem be az óvárosba. Komoly 3 euróba került az út,
így megérte nagyon. Amiatt akartam főleg haladni, hogy minden nap délben van
egy ingyenes kb. kétórás gyalogtúra a városban, amin helyi egyetemisták az
idegenvezetők. Bárki jár erre, őszintén tudom ajánlani, megmutatják tényleg az
óváros fontos pontjait és mindehhez rengeteg érdekes, hasznos információt is
mondanak. Nagyon megérte kihasználni ezt a lehetőséget, egyrészt jó csoport
verődött össze a világ minden részéről, másrészt pedig nagyon jó idegenvezetőhöz
volt szerencsénk. Bejártuk így a fontos helyeket, amelyek a teljesség igénye
nélkül az alábbiak:
- · Szt. Miklós templom, ami valójában nem is templom. Ugyanis a kommunista időkben leégett és Moszkva biztos nem hagyta volna jóvá egy templom építését, így végül azzal a trükkel építették újjá, hogy ez valójában egy ateista múzeum.
- · Szabadság tér, amelynek kimondottan nagy jelentősége volt most, ugyanis készültek a február 24-i ünnepségre, ami Észtország függetlenségének a napja. Ez még 1918-ban történt, és elég rövid függetlenség volt, mert másnap Németország gyorsan be is kebelezte az épp függetlenné váló országot. Érdekes még a téren egy nagy üvegkereszt, ami a függetlenségnek állít emléket. Joggal mondták, hogy elég megosztó a kinézete, ráadásul az üveg miatt örökké csak baj van vele, így sokba is kerül.
- · A néhai várfal egy része, rajta az ún. „Kiek in de Kök” toronnyal. Ez a név a néhai németből ered, és kb. annyit tesz, hogy „belátás a konyhába”. A torony funkciója az volt, hogy figyeljék, érkezik-e ellenség, azonban a másik irányba nézve pont az alattuk levő konyhába láttak be az őrök, innen a név.
- · A Parlament épülete, valamint vele szemben az Alexander Nyevszkij katedrális. Szerencse, hogy megmaradt a katedrális, ugyanis az egyik alkalommal, amikor sikerült elszakadniuk Oroszországtól, szerették volna örömükben elpusztítani, csak túl szépnek találták és végül nem volt szívük megtenni.
- · Szintén egy őrtorony, aminek a tetején büszkén lobog az észt zászló. Ez amiatt jelképes, mert úgy tartják, hogy akinek a zászlaja lobog itt, az irányítja Észtországot. Emiatt volt aranyos esemény a második világháborús német megszállás idején, hogy egy kisfiú felmászott ide, és a náci zászlót kicserélte észt zászlóra. Mindezt csak bő fél nappal később vették észre ráadásul.
- · Szűz Mária templom, aminek érdekessége, hogy belépve le kell menni pár lépcsőfokot, ugyanis még a régi utcaszinten van a belseje. Valamint, ha járkál benne az ember, tudnia kell, hogy valójában sírokon jár, ugyanis itt is az altemplomba temettek el rengeteg embert. Ennek a templomnak kapcsán mesélte el az idegenvezetőnk azt a furcsa tényt, hogy bár az óvárosban még sok templom van, országos szinten nézve Észtország a világ legkevésbé vallásos országa. Egy nemrégi felmérés alapján a lakosság kb. 75 százaléka ateistának vallotta magát. Mesélte, hogy ez szokott is érdekes helyzeteket szülni, például olyankor, ha vegyes házasságról van szó és tartanak templomi esküvőt. Ilyenkor az észt rokonoknak külön el kell előre magyarázni, hogy mi fog történni (mikor kell felállni, mikor kell áment mondani stb.), mert tényleg nem tudnak semmit a vallásos dolgokról.
- · Utána megmutatott két híres kilátópontot, ahonnan gyönyörű valóban a kilátás az óvárosra, de a város többi részére is. Mesélte, hogy a távolban levő öböl nyáron kellemes fürdőzőhely, ráadásul az észtek hatalmas büszkesége, hogy a ’80-as moszkvai olimpia során itt tartották a vitorlázós versenyeket. Tehát végeredményben Tallinn és Észtország elmondhatja magáról, hogy vendégül látták már az olimpiát. A másik érdekes kilátópontból pedig talán a Szent Olaf templom a legérdekesebb látványosság, ami Tallinn legmagasabb épülete egyúttal. A szovjet időkben a KGB ki is használta ezt, és a tornyából mindenáron igyekezett megzavarni a „nyugati” tévéadásokat. Mivel Helsinki nagyon közel van, Észtország északi részén gond nélkül lehetett nézni a finn adásokat, csak hát természetesen a vezetés nem örült ennek, hogy az észtek ilyen dekadens nyugati dolgokat is látnak, mint Dallas, Baywatch stb.
- · Végül a városháza tere, ahol az igencsak templomra hasonlító városháza is áll. Ennek a tornyán látható egy kis figura, aki Tallinn védőembere úgymond. Valamint ezen a téren szokták tartani a karácsonyi vásárt, amit szerintem biztos joggal emlegetnek a legszebbek között. Külön aranyos „vita”, hogy Tallinnban, vagy Rigában volt-e az első karácsonyfa. Tallinnban ugyanis már állítottak ezen a téren a XV. században fát, de az még csak egy csupasz fenyőfa. Az első díszítettet Rigában állították a XVI. század legelején.
Egészében véve nagyon szuper volt
ez a városnézés, sok érdekeset megmutattak ezáltal, valamint jó volt, hogy egy
helyi ember tartotta, és sok érdekes történetet is meg tudott velünk osztani.
Tetszett benne, hogy az észtek milyen nyugodtan állnak a történelmükhöz, pedig
nekik se könnyű sors jutott, valaki örökké elfoglalta őket (dánok, svédek,
németek, oroszok stb.). Bár manapság kezd otthon is ismertebb lenni Tallinn és
Észtország, szerintem még így is egészen titokzatos számunkra, és emiatt nagyon
örülök, hogy volt szerencsém picit meglátogatni.
A túra után még átsétáltam az ún.
Telliskivi városrészbe, ami eredetileg az ipari negyed volt, manapság pedig ez
az alternatív városrész. Sikerült itt is kicsit körülnézni, valamint egy jó
kávét is elfogyasztani. Ha minden igaz, erről hamarosan alaposabb beszámoló is jelenik meg. Nagyon örülök, hogy errefelé is kitekintettem, és a legtöbb
turistával ellentétben nem kizárólag csak az óvárosban töltöttem az időmet.
Utána még természetesen visszatértem oda is, megnéztem egy-két hátralevő
érdekességet, mint pl. a Szent Katalin sétányt, ami egy szűk sikátor és két
utcát köt össze. Igazság szerint meg tudom azokat is érteni, akik minden
idejüket az óvárosban töltik el, hihetetlenül magával ragadó a hely. Bár
keveset voltam itt, és ennyi idő után nem merek ítélkezni, de jelen állás
szerint komolyan azt mondom, hogy Tallinn a legszebb helyek közt van, amit
valaha is láttam.
Szép lassan ideje volt 5 óra
körül visszamenni a kikötőbe, ezt szerencsére ismét megoldottam Uberrel olcsón.
A kompnál igazi kultúrsokk is ért, tudtam, hogy a finnek mindig vesznek
alkoholt Tallinnban, mert ott olcsóbb. A mennyiség viszont ledöbbentett,
szerintem nem hagytunk semmit Észtországban. A legtöbb finn ilyen kiskocsikon
hozta tálcaszámra a sört és literszámra a töményeket. Hazaúton jómagam is
megnéztem a komp boltjait, valóban van, ami megéri, például a parfümök,
valamint ott is az alkohol, mert ha minden igaz, kevesebb jóval rajtuk az adó.
Miután megérkeztünk Helsinkibe, volt még egy kis idő a buszig, így
nosztalgiáztam, és sétáltam kicsit a városban. Valamint bő négy év várakozás
után sikerült megvenni az itteni Hard Rock Cafés pólót, ami természetesen nagy
boldogsággal töltött el. A buszon szintén aludtam, majd volt hazafelé egy újabb
sétám, így végül éjjel fél háromkor kerültem ágyba. De nem kérdés, Tallinn
minden percet megért!
A mai nap szintén csendesebben
telt el, délelőtt aludtam sokáig, utána voltam segédkezni a díszletek
készítésében, és hasonló apróságok. Ha minden igaz, még a holnapi nap lehet
nagy élmény, akkor végre megyünk a Moominworld-be! De arról majd a következő
bejegyzésben…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése