Szünet vége és az újrakezdés

Ideje folytatnom a beszámolót, mégpedig szombattal, ami ismét egy maradandó emlék lett szerencsére. Mint az előző bejegyzés végén írtam, aznapra jutott a Moominworld meglátogatása. Már előre megvettük online a jegyeket, így ráadásul egy kicsit még olcsóbb is volt. Reggel elindultunk eléggé időben Flórával, szerettünk volna odaérni 10 körül, amikor nyit a hely. Itt még tennék egy apró kitérőt, amit már régóta le akartam írni. Elég furcsa Turku abból a szempontból, hogy a lakossága gyakorlatilag ugyanakkora, mint Szegedé, viszont sokkal nagyobb területen terül el az egész. Gyakran van olyan érzésem, hogy egy nagyvárosban lakom, aztán mindig emlékeztetem magam, hogy ugyanannyian vagyunk itt, mint Szegeden, csak elterültebben. Maga a Moominworld nem is Turkuban van teljesen, hanem egy Naantali nevű városban, ami kb. 15 km-re van a központtól és egy önálló város. Viszont ezer szállal kötődik is Turkuhoz, így például járnak ide helyijáratos buszok. Persze az út viszonylag időigényes is volt, viszont közben jót elbeszélgettünk. Ráadásul még kaptunk is egyszer sorompót, ami igencsak nagy meglepetést is hozott magával. Tudni kell, hogy Finnországban is elég modern (és egyben nagyon drága) a vasúti közlekedés, elég csak a Pendolino gyorsvonatokat említeni. Itt viszont komolyan egy gőzmozdony vontatta a vonatot, nem is akartunk először hinni a szemünknek!

Végül rendben megérkeztünk Naantaliba, a buszállomástól egy szűk negyedórás séta volt a Moominworld. Közben jót nézelődtünk is, volt szép templom útközben, meg igazi finn stílusú házak. Ráadásul akkor még mindent szépen hó borított. Maga a Moominworld egy kis szigeten található, ahova gyaloghíd vezet be. Sikerült is 10 óra után picivel bejutnunk, így kezdetét vehette a móka. Nagyon aranyos maga a hely, nem kell hatalmas területre gondolni, viszont ami van, azt jól megcsinálták. Van néhány étterem, szuveníres bolt, könyvesbolt és pár hely, amin érdemes végigmenni, mint például egy kalandösvény. A tél alkalmából voltak jeges/havas programok is, így például szánkózási lehetőség egy kis dombon, korcsolyázás, síelés egy kis területen. Valamint a bejárat közelében van egy kis színházacska, ahol most is előadtak egy pár perces darabot minden órában. Nagyon sokat dob a hely hangulatán, hogy mindenfelé járkálnak a karakterek és természetesen lehet velük fényképezkedni is. Bár azon jót mosolyogtunk, hogy ők lelkesen megölelgetnek mindenkit, ami bizony nem kis erőfeszítés lehet egy finntől. Nem bírtunk ellenállni a csábításnak, rólunk is készült jó pár fotó. A park legfontosabb eleme természetesen a Múmin ház (eredetileg csak ennyi állt itt a szigeten, minden úgy épült később köré), amelyet belülről is meg lehet látogatni. Nagyon szuperül be van rendezve, érdemes mind a négy emeletet, plusz a pincét szorgosan végigjárni. Nekünk az evés viszonylag egyszerű szendvicseket jelentett, de a finnek közül sokan kihasználták a tűzrakó helyeket, amiken sütötték a makkarát, ami a finnek egyik kedvenc étele. Volt már hozzá szerencsém, szerintem finom is nagyon. Jó bő négy órát töltöttünk itt, addigra úgy éreztük, hogy mindent végignéztünk alaposan, és kellőképpen át is fagytunk, így szép lassan hazaindultunk. Ami még egy hosszabb utazást jelentett. Szombaton a nap hátralevő részében nem is történt már túl sok dolog.

A vasárnap már elég nyugodtan telt el, délelőtt megejtettem a mosást, ráadásul megkockáztattam, hogy a modernebb gépeket használjam. Továbbá délután már készültem az iskolára is, végiggondoltam, hogy miket csináljunk a hétfői órán.

Hétfőn pedig ismét irány volt a munkába nyolc órára. Szerintem mindenképp dicséretes az iskolára nézve, hogy nem éreztem különösebben nagy tehernek azt, hogy szünet után ismét menni kell munkába reggel nyolckor. A hetedikesekkel csináltuk még a készülést a nyelvvizsgára, most a szituációs feladatok voltak terítéken. Lassan lecseng majd ez a rengeteg készülés, jövő kedden és szerdán lezajlik a nyelvvizsga. Utána a gimnáziumi részen még munkálkodtam egy feladaton, amit az egyik németes kolléga kért. Az ebéd jól telt, mindenki lelkesen mesélte természetesen az élményeit a szünetből. Negyed kettőtől volt óránk, ennek az első része jutott nekem, ahol a feladatban mindenki beszámolhatott a szünetbéli élményeiről. Néha még kicsit nehezen ment, itt is kell azért a diákoknak némi idő, hogy visszarázódjanak. Az óra után mentem a könyvtárba, ahol az egyik finn sráccal volt magyar/finn óránk. Ezután még kicsit ott voltam a könyvtárban, hoztam ki egy-két finnes könyvet, amik jól jöhetnek a nyelvtanuláshoz. Hazaérve lepakoltam gyorsan, majd visszamentem a közeli hipermarketbe szétnézni. Nagyon megérte, messze itt a legnagyobb a választék, és még az árak is korrektek. Azt hiszem egy a bizonyos Prisma lesz most már az elsőszámú boltom. Sikerült is jól leárazva hozzájutni egy múminos ágyneműhöz, ami természetesen nem kis örömet jelentett számomra.

A mai napon kicsit később mentem be, elég volt kilenc körül is beérni. Először csináltam egy online feladatot holnapra az érettségizőknek, hogy gyakorolhassák a nyelvtant, utána 11-től volt óránk a másik gimis franciás tanárnővel. Nem fogok nagy meglepetést okozni, a nyelvvizsgázókkal gyakoroltam. Ezután már csak a koordinátorommal beszéltük meg pár szóban, hogy miként is legyen a következő két nap programja. A mai nap érdekes most Finnországban, ugyanis pont úgy jött ki a naptár, hogy dupla ünnep. Egyrészt a február 28 mindig is ünnep, ez a Kalevala napja, ebből kifolyólag pedig a finn kultúra napja. Ennek jól látható jele, hogy ilyenkor kivételesen felhúzzák mindenhova a finn zászlót. Szokatlan is volt a látvány (korábban épp megjegyeztem, hogy mennyire nincs zászló), és egyúttal szerintem szép is. Ami a mai nap különlegességét adta, hogy a Húshagyó kedd is mára esik ugyebár. Ehhez kapcsolódóan a finnek egy tradicionális sütemény a laskiaispulla, ami volt desszertként a menzán is. Finom volt, még annak ellenére is, hogy a finnek szerint cukrászdákban ennél messze jobbakat lehet kapni. Másik ehhez kapcsolódó programom az iskola utánra esett, ugyanis a belvárosban levő dombon ilyenkor hagyományosan van egy szánkóverseny az egyetemeknek. Természetesen mindez olyan finnesen kivitelezve, azaz a legkülönfélébb tákolmányokkal csúsznak le. Erre egy jó példa:

Sajnos a mai időjárás kicsit kevésbé kedvezett mindennek. Amennyire szép volt az utóbbi öt napban a szinte folyamatos hóesés, annyira barátságtalan lett már a város a felmelegedéssel, ami miatt minden tiszta sár és latyak most. Mindenesetre így is érdekes volt a program, nagyon kreatív dolgokat eszkábáltak az egyetemisták. Persze voltak bőven vicces pillanatok, például az egyik csapat egy hordót csúsztatott le a talpán, amiben egy lány volt. Féltávnál azonban kitalálták, hogy bizony megfordítják, így a lány minden könyörgése ellenére is szépen legurították a lejtőn. Végül a győztest a leghangosabb csatakiáltás alapján választották ki. Elvileg ennek még este van folytatása egy jó kis diszkós buli formájában, ott biztos jól megünneplik magukat a résztvevők. Hazaérve már nem sok teendő volt, még kicsit utána kellett olvasnom pár dolognak a holnapi óra kapcsán, de ha minden igaz, nem sok feladatom lesz rajta.

Az elmúlt egy-két bejegyzésben kevésbé írtam észrevételt az országról, most azt hiszem mindenképp érdemes megemlítenem, hogy itt mennyire felkészültek a rosszabb időre. Mint írtam, több napon át elég kitartóan esett a hó, és mégse jelentett óriási gondot az ország életében, elég jól sikerült megoldani a legtöbb helyen a takarítását. Példának okáért még múlt csütörtökön a hó ellenére egyetlen perc késése sem volt a busznak Turku és Helsinki között.

Amint lesznek újabb érdekes események, igyekszem őket alaposan dokumentálni, és legkésőbb a hétvégi lappföldi út után mindenképp jelentkezem ismét.